„Különös találkozás, igazi örömjáték Csokonai farsangi komédiájának színrevitele, hisz az egész társulat szerepel benne” – mondta a rendező, színházunk művészeti vezetője, Szabó K. István. Hangsúlyozta azt is, hogy nem véletlenül nem szerepel túl gyakran a Dorottya a magyar színházak repertoárján: nyelvezete bár gyönyörű, de nehézkes, és a szöveg párbeszédes átirata nélkül nehéz lenne színpadra állítani. Ezért kérték fel a versezet átírására Verebes Ernő drámaírót, dramaturgot, aki számos helyen megőrizte ugyan Csokonai 1799-ben született eredeti munkáját, de egy mai, szellemes szöveggé alakította, ami a szerzőt követve tele van élcelődéssel, vaskos humorral, szabados részletekkel és élettel teli figurákkal. Az alkotók dinamikus, forrongó színpadi képet álmodtak meg, amit ideálisan kiegészít majd a díszlet, a látvány.

Verebes Ernő az átirat elkészítésével kapcsolatban vegyes benyomásokról beszélt: „Az első gondolatom a kihívás volt, a második a rémületé, hogy hogyan lehet színpadi adaptációt készíteni Csokonai szövegéből, a harmadik pedig a lubickolásé. Újraolvasva nagyon megszerettem ezt a versezetet, így nagyon izgalmas kaland volt belemerülni úgy, hogy egy jellemekkel tarkított történetet alakítsak ki. Életre kelteni azokat a figurákat, akik a szövegben csupán leíródtak. Ezt az újragondolt darabot Szabó K. Istvánnal egy négytételes szimfóniaként fogtam fel, aminek igyekeztem az ívét is megadni. Nagyon nagy élmény volt és hálás vagyok a fölkérésért, hogy a munka részese lehettem.”  Verebes sok írói instrukciót ad a szövegben, amelyekkel igyekezett a rendezőt is segíteni.

Ezzel a darabbal veszi birtokba a prózai társulat a frissen felújított Csokonai Teátrumot, így a közös munka a teljes társulat részvételével egyfajta csapatépítő játékká is vált – beszélt a darab elkészültének kulisszatitkairól Szabó K. István. „Csokonai Dorottyája nem színpadra íródott, legalábbis efféle szándék aligha fogalmazódhatott meg a költő fejében. Vígeposz, verses, veretes nagyepikai műfaj, felvonultat, ütköztet, majd kegyes isteni beavatkozás révén feloldozást kínál. Verebes Ernő költő-drámaíróval megpróbáltuk dramatizálni ezt a tömény versezetet, és egy olyan drámai szövegkönyvet összeállítani, melyben Dorottya háborúja színpadképessé válik, és ezt számos friss áthallással megtűzdelve, korszerű színházi játék formájában mutathatjuk meg. Ugyanakkor ez a feldolgozás kiváló lehetőség arra is, hogy a teljes társulatunkat foglalkoztatva, valódi csapatépítő játékként kezeljük. Ahogyan színházon belül a közösségépítés elengedhetetlen feltétele a sikeres munkának, úgy azon kívül is fontos, hogy tevékenységünk egy tágabb közösség bizalmát elnyerje. Én hiszek a színház közösségépítő erejében, a rendszeres színházi találkozások olyan kapcsolódási lehetőségeket kínálnak, melyekkel, ha jól bánunk, kölcsönösen inspirálnak, nézőt, alkotót egyaránt. Nem tekintek fogyasztóként a színházba látogató közönségre, inkább lehetséges partnerként egy olyan kalandban, melyben jó együtt lenni, megtapasztalni a felfedezés örömét.”

A produkció különlegessége, hogy az idősödő, már-már férfiassá torzuló Dorottyát Bakota Árpád játssza, míg legfőbb bizalmasát, a leharcolt agg-kisasszonyt Csikos Sándor.

A Dorottya bemutatója november 17-én lesz a Csokonai Teátrumban. A premiert megelőzően Csokonai 250 címmel többnapos programsorozattel emlékeznek a vígkedvű poétára, a színház névadójára.

csokonaiszinhaz.hu