Elkezdődött Fenyő Miklós,  Fenyő 75 Pábijubileumi koncertturnéje.Erre a turnéra készült a 75 Magyar Népmese című legújabb könyv, amiben 75 dal keletkezéséről, motivációjáról, háttérinfókról találunk olvasnivalót.

1.  

   

   CSAVARD FEL A SZŐNYEGET

    

   A 6-os villamos Budapest egyik ikonikus mutatványa. Kis túlzással talán még azt is mondhatjuk, igazi hungarikum. De egy biztos, számomra sokatmondó múzsa! Ezáltal sokatmondóvá válhat a házibulikért rajongó nemzedékek számára is.

   Igen, már elárultam, ott ültem a 6-os villamoson. Ezer felé szálltak a gondolataim. A Hungária előtti életemet éltem. Éppen nem volt zenekarom, de szenvedélyesen és állhatatosan kitartottam amellett, hogy márpedig én akarok egy együttest. Nagyjából el is képzeltem, hogy kik lesznek majd a tagjai. Ismertem zenészeket, akiket nagyra becsültem, mindegyikük remek volt a saját hangszerén. Én velük képzeltem volna el, de jó is lenne, ha… Aztán kicsit később, két megálló és egy „de jó is lenne ha” között, egyszer csak hirtelen beugrott egy dalcím. De nem magyarul, hanem angolul: Roll Up The Carpet. 

   Mondogattam, mint egy mantrát. Gondoltam, ez de jól hangzik. Elképzeltem, hogy hangzana ez magyarul. Amikor lefordítottam, rájöttem, hogy nem rosszul. Na jó, nem szerénykedem, nagyon is jól hangzik. Csavard fel a szőnyeget! 

   Pfuuu, itt van hát a házibuli. Itt a minden akadályt legyőző, a szomszédok, szülők, tanárok arcába belebeszélő, mindennek és mindenkinek ellentmondó, szembeszálló dal. Ezt sugallta a mondat, ott, nekem, 1967-ben, a megállóban. 

   Megírtam a Csavard fel a szőnyeget magyarul, végig. Akkor írtam dalt először életemben. Otthon, a pianínónkon mindjárt összeraktam a zenét is hozzá. Hát, őszintén mondhatom, teljesen el voltam ájulva magamtól. Pfuuu de jó, benne van a szemtelenség, a csajozás, a házibuli – ahogy akkor mondtuk: a HáBé –, vagyis benne van minden, ami abban az életkorban fontos volt. 

   CSÓKKIRÁLY

    

   A Jóisten hat nap alatt teremtette a világot. 

   Még véletlenül sem szeretnék párhuzamot vonni, mindössze tényként mesélem el, hogy nekünk, fiatal, lelkesedéssel teli, világot sarkaiból kiforgatni akaró kölyköknek, hat napunk volt hat vadonatúj dal elkészítésére. Talán a Jóisten segített, hogy sikerült. Zenéstől, szövegestől, hangszereléssel együtt. Köztük volt a Csókkirály is.

   A dalnak van egy előtörténete, ami ma már legenda, és ami az alapötletet adta. Volt itt a Parkban egy nálunk hat-nyolc évvel idősebb srác, aki nagy nőcsábász hírében állt. Ám nem csak a hír volt igaz, hanem a valóság is. Jóformán mindenki ismerte a környéken, és mi, „taknyos kis kölykök”, amilyen én is voltam, persze felnéztünk rá. Jókiállású, jóképű srácként állandóan csajozott, szinte mindig újabb és újabb nőkkel lehetett látni. Hát csoda, hogy irigyeltük? Ez a nagy vagány ugyanakkor egy kisstílű bűnöző is volt.  

    

   A Made in Hungária című film is mesél erről, ahogy az ismerkedéseket követően, a csókolózás és tapizás fázisában a lányokról bizony le-lelopkodta a különféle csecsebecséket, láncokat, gyűrűket, miegymást, melyeket aztán feketén eladott. Mikor erre a lányok rájöttek, naná, hogy feljelentették. Így aztán Ubul – mert így hívtuk „a háta mögött” –, hamarosan börtönbe is került. 

   A sajtó egyébként imádta a sztorit, az akkori Esti Hírlapban többször is megjelent, hogy Ubul börtönbe került. Később a rendőrségi híradásokban előszeretettel használták a talán kicsit fellengzős, de a rikkancsoknak igen jól hangzó „Szívkirály a rácsok mögött” kifejezést. Ez volt a gúnyneve akkoriban, és ez mindent el is mondott róla. Köztünk, környékbeli vagányok között is jó néhányszor szóba jött, mint izgalmas téma, így jutott sok évvel később eszembe a szívkirály kifejezés. Ennek a gondolatnak lett egyenes folytatása a Csókkirály.