Fontos, hogy klímát, páraelszívót, vagy beépített szagelszívó-ventilátort szakember telepítsen, hiszen ezek együttes használata is befolyásolja a lakás légáramlását. A nyári melegben lecsökkenhet a kémény huzathatása, így fokozott a veszélye annak, hogy visszaáramlik a szén-monoxid a lakótérbe.

A szén-monoxid-mérgezések jelentős részét meg lehet előzni, ha a létesítési és használati szabályokat betartják, az ilyen esetek elsősorban gázüzemű tüzelő-, fűtőberendezés nem megfelelő üzemeltetése miatt fordulnak elő.

A gázkészülékeket három csoportba sorolják aszerint, hogy az égéshez honnan veszik a levegőt és az égéstermék hová távozik. A szén-monoxid-mérgezés veszélye ott a legmagasabb, ahol a berendezés abból a helyiségből jut levegőhöz, amelyikben elhelyezték, és az égéstermék is oda távozik. Jelentős a gázkoncentráció megemelkedésének a kockázata ott is, ahol a készülék abból a helyiségből veszi el a levegőt, ahol telepítették, az égéstermék pedig a kéményen át távozik a szabadba. A zárt égésterű készülékek, vagyis a fali konvektorok, a fali és álló kazánok egyes típusai az égési levegőt is a szabadból veszik és az égésterméket is a szabadba engedik, ezek használata esetén a legkisebb a szén-monoxid-mérgezés veszélye.

A gázkészülékeket az előírások szerint ötévente kell felülvizsgáltatni, a nyitott tűzterű készülékeket azonban javasolt évente ellenőriztetni, hiszen az üzemelés során a készülékbe por és más szennyeződés jut, ami a hatékonyságot ronthatja. A berendezések felülvizsgálata nemcsak a biztonságot növeli, hanem a hatékonyabb működés révén fűtőanyag-megtakarítás is elérhető.

A mérgező gáz leggyakrabban a kis légterű helyiségekben, főleg a fürdőszobákban üzemelő kombi gázkészülékből, illetve az átfolyós rendszerű vízmelegítőkből kerül ki. Ezek – ha nem kapnak utánpótlást – működés közben gyakorlatilag elhasználják a helyiségben lévő levegőt. Ha pedig a szükséges légmennyiség nem jut el a készülékekhez, akkor az égés tökéletlenné válik, korom képződik, megemelkedik a szén-monoxid-tartalom, mindez végső soron gazdaságtalan üzemhez, de főleg balesethez vezet.

Vannak olyan épületgépészeti berendezések, amelyek a tüzelő-, fűtőberendezéssel párhuzamosan működtetve jelentősen rontják utóbbiak levegőellátását és az égéstermék elvezetésének hatékonyságát. Ilyenek a konyhai páraelszívók, a mellékhelyiségek elszívói, a központi porszívó, a szárítós mosógép. Ezek ugyanis képesek megfordítani a kéményekben az áramlás irányát, az égéstermék nem tud távozni, és a berendezés közelében feldúsul a szén-monoxid. A veszélyt tovább növeli, ha a lakásban nem biztosított a természetes szellőzés, mert például energiagazdaságossági okokból minimális légáteresztő képességű nyílászárókat építettek be, résszellőzés nélkül.

A katasztrófavédelem hatósági szakemberei az ellenőrzések során gyakran tapasztalják azt, hogy a vegyes tüzelésű kályhák kéménye a benne lerakódott koromtól, behullott tégladarabtól, vakolattól, vagy más egyéb idegen tárgytól leszűkült, ez vezetett szén-monoxid-mérgezéshez, hiszen az égéstermék egy része vagy egésze visszaáramlott a helyiségbe. Ilyenkor rövid idő alatt drasztikusan megemelkedik a lakás levegőjének szén-monoxid-koncentrációja. Egy-egy kémény megfelelő működéséhez az is fontos, hogy olyan tüzelő-fűtő berendezést csatlakoztassanak rá, amelynek teljesítménye illeszkedik a füstelvezetőhöz. A megfelelő méretezés biztosítja a szükséges huzatot az égéstermékek biztos szállításához. Ehhez természetesen az is kell, hogy a kémény szerkezetében ne legyenek repedések, a fugázás ne legyen sérült vagy hiányos, a kéménycsövek illesztése, a kéménytisztító nyílás pedig nyitott legyen.

Ma már kötelező szén-monoxid-jelzőt használni például új építésű lakásokban, óvodákban, iskolákban, fekvőbetegeket ellátó gyógyintézményekben, hasznos, adott esetben életmentő lehet azonban máshol is érzékelőt felszerelni. Csak a megbízható típusú, megfelelően telepített és a gyártó előírásai szerint használt érzékelő tudja betölteni funkcióját. A szerkezetet a légtér felső részében, de mindenképpen a belégzési magasság fölé kell elhelyezni. A készülék élettartama általában öt év, ekkor új berendezést kell beszerezni.
 
A jogszabályi előírások szerint a kéményseprő a kémények időszakos ellenőrzésekor vizsgálja a szén-monoxid-érzékelő meglétét és működőképességét is. Hiányosság vagy szabálytalanság esetén értesíti a tűzvédelmi hatóságot, amely figyelmezteti és a szabálytalanság megszüntetésére szólítja fel az ingatlan tulajdonosát.