A 2013-ban alakult alternatív rock trió eredetileg hat tagot számlált és a keményebb, metál vonalat képviselte, azonban az első megjelent kislemez után és három taggal szerényebben egy másik úton indultak tovább, így jutottak el jelenlegi stílusukhoz. Nem sokkal ezután rengeteget jelentett a srácoknak, hogy nem más, mint a floridai Yellowcard kérte fel őket, hogy lenne-e kedvük a 2017-es turnéjukon betölteni az előzenekar szerepét. Ez a turné hozta meg számukra a várva várt népszerűséget, és lettek annyira népszerűek, hogy hozzánk is már negyedik alkalommal érkeznek majd. Tavaly ráadásul nagyobb helyszínre is kellett költöztetni a zenekar budapesti koncertjét, annyian voltak kíváncsiak rájuk.

A 2021-ben megjelent harmadik albumuk (Dark and Beautiful Secrets) után Philip (ének), Häkan (gitár)  és Anton (dobok) szembesültek a modern élett túlzott stimulációjával, és néhány súlyos kérdésre válaszolnak néhány még nehezebb dallal, hogy ezzel is egy újabb remek példát hozzanak arra, mi is az igazi feladata egy modern rockzenekarnak.

A srácok negyedik, Dopamin című albuma a nem túl távoli és egyáltalán nem elképzelhetetlen jövőbe kalauzolja majd a hallgatót, melyben két nyugtalanító kérdést feszegetnek: hogy vajon képesek lennénk-e a testünk és az agyunk kapacitását nem korlátozni, hanem hagyni azokat, hogy túllépjenek a saját határaikon, és hogy vajon mi történne akkor, ha ez igazából meg is valósulna.
Az album előfutáraként már hallható a Blood in the Water című dal, melyről a frontember Philip Strand elmondja, arról szól, hogy a negativitás mennyire ragályos, és az emberek néha belekerülnek egy ördögi körbe, amikor már csak azért bántják egymást, mert a másik is ezt teszi velük. A dal egyfajta útkeresés és egyben segítségnyújtás azoknak, akik egy hasonló körből próbálnak kikeveredni.