2021 nyarán hallottam először a zenéd, a Művészetek Völgye Hangfoglaló sátrában álltál színpadra egyszálgitárral, saját dalokkal és feldolgozásokkal. Milyen volt ekkoriban Rozsiként színpadra állni és hogyan változott a rutinod ezóta?

Szabó Anna Rozsi: 2021 nyara igazán pörgős volt. Megnyertem az NKA induló előadói támogatását, így a Hangfoglaló program keretében rengeteg helyen meg tudtam mutatni a zenémet. Sokszor voltam koncert szituációkban előtte is, de sohasem teljesen egyedül, vagy olykor is csak egy gitáros barátommal kiegészülve. Egyedül, egyszál gitárral, a saját dalaimat játszva teljesen meztelenül éreztem magam. Minden csak rajtam áll és minden egyes hang és mozdulat az enyém. Ez egyszerre ijesztő és csodálatos élmény. Mostmár nagyon tudom élvezni, hogy ezek a játékszabályok, és ha egyedül muzsikálok, pont ez az őszinteség, közvetlenség, és letisztultság a legjobb eszközöm.

Ekkoriban jelent meg az első EP-d, a Nyújtsd még. Miként álltál másképp a második kislemez munkálataihoz?

Szabó Anna Rozsi: A Melléül teljesen más élmény volt nekem. Rengeteg minden történt velem, és nem tudtam lépést tartani magammal. Általában azt éreztem, hogy nem vagyok motivált eléggé semmihez. Sokszor így voltam a dalszerzéssel is. Még az események feldolgozásánál tartottam és nem tudtam, hogy ezt hogyan önthetném formába. Éppen ezért sok érzelem van ebben a kislemezben, és örülök, hogy megvártam, amíg valóban kikívánkozik a mondanivalóm.

Milyen témák inspirálták a Melléül EP-t? Hogyan zajlik nálad a dalszerzés folyamata?

Szabó Anna Rozsi: Ezek a dalok a számomra fontos, és meghatározó emberi kapcsolatokról, törődésről, ösztönökről, lezárásról, elengedésről szólnak. Arról, hogy mit gondolok a környezetemről, és a világról, amiben élek. A folyamatos változásról, amit olykor nehéz elfogadni. Ezek persze mind olyan dolgok, amikre mindig utólag jövök rá. Ugyanis a dalszerzés nálam valahogy így működik. A zene és a szöveg nekem valahogy szétválaszthatatlan egységet alkot, és általában egyszerre jön a kettő. Az akkordok inspirálják a szöveget és fordítva. Ösztönösen írok mindent, és ha esetleg egy sort valamiért nem tudok elengedni, akkor tudom, hogy az később fog számomra is értelmet nyerni. Sokszor később szembesülök vele, hogy valójában mit jelentett akkor nekem egy-egy sor.

A Melléül című EP-den már nemcsak akusztikus dalok, hanem nagyzenekaros felállások is hallhatóak. Hogyan találtad meg a bandád és milyen velük a közös munka? Láthatunk majd velük is így színpadon?

Szabó Anna Rozsi: Fontos volt nekem, hogy a zenekaros hangszerelést, olyan emberekkel csináljam, akikkek már megvan a közös hang, ismerik a világomat, és könnyen megértik mit is szeretnék. Ezért a kedves családi zenekarunkkal dolgoztunk a dalokon. Így nyilván érthető, hogy egyszerű dolgom volt. Régóta muzsikálunk együtt, és ez zeneileg hatalmas nyugalmat ad. Még nem tudom, hogy ebben a felállásban lesz e koncert, de izgalmas lenne az biztos.

Ilyen nagyzenekaros hangzást kapott a címadó dal is, a lemez második single-je. Miért ezt a számot emelted ki az összes közül?

Szabó Anna Rozsi: Ez a dal számomra nagyon fontos. Valahogy olyan mélyen fogja meg azt a hangulatot, amit akkor éreztem, hogy filmként pereg előttem az elmúlt időszak. Nagyon elégedett vagyok a hangszereléssel is, és tényleg úgy érzem, hogy sikerült formába önteni pontosan ugyan azt, mint amit a fejemben elképzeltem.

Fiatal nőként énekes-dalszerzőként működni a hazai zenei szcénában mindig is ritkaságszámba ment. Hogy érzed, jobban megbecsülnek azért, mert magadnak írod a dalaidat?

Szabó Anna Rozsi: Őszintén, igen. Volt olyan tapasztalatom, hogy valakit már rég ismertem, de csak az után akart velem beszélgetni, hogy elkezdtem dalokat írni. De nem gondolom, hogy ez baj lenne. Hiszen olyan emberekről beszélünk, akik a zeneiparban dolgoznak és gondolkodnak. Nagyon örülök, hogy egyre több hangsúlyt fektetünk a női dalszerzőkre, de nemtől függetlenül a zene az, ami valóban számít.

Nemrégiben a Blahalouisiana vokalistájaként is elkezdtél megjelenni a legnagyobb színpadokon. Hogyan tudtad levetkőzni, hogy egyébként nagy rajongója vagy a zenekarnak? Meg kell néha csípned magad, ha velük lépsz fel?

Szabó Anna Rozsi: A srácok nagyon befogadóak voltak velem. Éppen ezért nem igazán éreztem, hogy bármit le kéne vetkőznöm. Inkább jutalomjátékként élem meg. Élvezem a muzsikát, táncolhatok, kicsit érezhetem a zenekar energiáit, felvehetek extrább ruhákat, amit imádok. Én csak örülök neki, ha valami kis pluszt adhatok a hangzáshoz, és csak élvezem az élményt.

Kik azok az előadók, akik még inspirálták a saját művészeted?

Szabó Anna Rozsi: Egy nagyon hosszú felsorolást tudnék írni. Kiskoromban Beatles, Kispál és a Borz, LGT, Quimby szólt otthon. Aztán kiskamaszként a magyar alternatív klasszikusok is utolértek. 30y, Hiperkarma, Heaven Street Seven, Aztán később jött a Blahalouisiana, Jónás Verát is imádom. Pintér Zsolt barátom mutatta meg nekem a country, bluegrass, gospel muzsikákat. Barkóczi Noémit is nagyon sokat hallgattam az elmúlt két évben. Rengeteg mindenkit tudnék még mondani, de valahogy mindenből merítek, amit hallgatok. Nem tudnám meghatározni a saját zenémet, de szerintem sok féle zenei világ kihallható belőle.

Hamarosan kint a Melléül EP, hogyan tovább az év hátralévő részében? Mik a terveid 2023-ra?

Szabó Anna Rozsi: Az év végén lesz az első vizsgaidőszakom az egyetemen, szóval próbálok helytállni. A Melléül dalait is már elkezdtem beleépíteni a koncerteken. Szeretném minél több helyre elvinni a dalaimat, megmutatni az embereknek, hogy mi is történt velem az elmúlt időszakban. Úgyhogy remélhetőleg sok helyen hallhat majd a közönség jövőre is.