1. helyezés a Kerrang magazin ”100 koncert, ami sokkolta a világot” listáján

1. helyezés az NME magazin a ”Nirvana legjobb pillanatai” listán

Előzmények – első rész (1991 szeptembere – 1992 januárja)

A Nevermind 1991 szeptemberében jelent meg és bár szinte azonnal tudni lehetett, hogy felborítja a zenei világ addigi rendjét, a három szakadt farmeros, lyukas tornacipős csóró srác albuma a karácsonyi szezonnal nyert nagyot. Mindenki Nevermind lemezt kapott karácsonyra az első kislemez, a Smells Like Teen Spirit miatt, aki pedig nem, arra cserélte be ajándékát. Ennek következtében 1992. január 9-én letolták a trónról Michael Jackson-t. Olyan lehet, hogy volt már, hogy egy másik világsztár beelőzi a pop királyát, de olyan még soha, hogy azt három szakadt, tényleg szegény és naiv huszonéves punk rocker tegye. Napokon belül a Saturday Night Live műsorban találta magát a Nirvana, ahol megkezdték polgárpukkasztó viselkedésüket: a homofóbok bosszantására a tagok csókolóztak a kamerák előtt.

Előzmények – második rész (1992 tavasza és nyara)

Az év eleji óceániai turné zárásaként Kurt Cobain és Courtney Love Hawaii-n összeházasodtak, majd Los Angeles-be költöztek, ezzel máris felborult az eddigi zenekari rend, Courtney pedig sokak szemében az új Yoko Ono lett. Elkezdett dőlni a pénz, amit Courtney előszeretettel költött is. Lakásuk egy drogtanya lett, csúnyán rámentek a keménydrogokra, de közben kiderült, hogy gyermeket várnak. A média darabokra szedte őket, iszonyatos meghurcoltatás vette kezdetét, amelyet Kurt kifejezetten rosszul viselt. A zenekar le is mondta a komplett tavaszi turnét, de az élet teljesen nem állhatott le, a Nevermind fejőstehén lett, márciusban érkezett is a második kislemez (és videó), a Come as You are. A boszorkányüldözés viszont egyre csak durvult.

A nyári európai fesztiválfellépéseket már sokkal nehezebb lett volna visszamondani és természetesen mind a kiadó, mind a menedzsment óriási nyomást tett a zenekarra, hiszen éppen berobbant a dolog, de az ösztönlény frontember már nem érezte magát komfortosan ebben a helyzetben. Június végén megérkeztek Európába, Kurt Cobain rövidre vágatta hosszú szőke haját és vastagkeretes szemüveget vett fel, hogy minél jobban el tudjon rejtőzni. A koncertek viszont jól sikerültek, a zenekar jó formában volt, szóval a médiacirkuszt leszámítva minden rendben volt, ahogyan a várandósággal is. A zenekar július elején, az album harmadik kislemezének és videójának (Lithium) megjelenése környékén hazatért az Egyesült Államokba. A nyári fesztiválturné utolsó állomása túl messze volt ahhoz, hogy Európában várják meg.

1992. augusztus 30. - Reading, UK

A Reading (ejtsd: reding, NEM ríding, mint az ige) a Glastonbury után a leghíresebb fesztivál az Egyesült Királyságban. A Nirvana egy évvel korábban, még a Nevermind megjelenése előtt fellépett már ott egy hétköznap délután. Most, egy év elteltével a világ akkori legnagyobb zenekaraként tértek vissza, hogy vasárnap este az ő koncertjükkel záródjon a fesztivál. Cobain még azt a kiváltságot is megkapta, hogy elhozhatta aznapra kedvenc zenekarait, így egyfajta kurátora, társszervezője is volt a rendezvénynek. A Nirvana fellépését a brit sajtó erősen támogatta, ugyanis napokkal korábban elterjedt a pletyka, hogy a zenekar lemondja a koncertet, nem jönnek el, feloszlanak, összevesztek és még meredekebb pletykák is felsorakoztak a címlapokon. Dave Grohl egy 2018-as visszaemlékezésben elmondta, hogy amikor megérkeztek a helyszínre, más zenekarok tagjai meglepődötten kérdezték, hogy mit keres ott. Mire ő közölte, hogy ők a fő fellépők, nem is érti a kérdést. Mindezek ellenére (vagy épp ezért) nagy csúszással kezdődött a koncertjük. Mikor végre elindult az előadás, az sem olyan volt, mint amilyet gondolt a jelenlévő 60.000 ember. Mivel a brit sajtópletykák másik nagy témája Cobain romló egészségügyi állapota volt, így a frontember kórházi köpenyben és parókával a fején gurult fel a színpadra. Igen, gurult: kerekesszékben tolta fel Everett True barátja, aki a brit Melody Maker zenei szaklap újságírója volt és már akkor rajongással írt a zenekarról, amikor még a kutyát nem érdekelte a létezésük. Míg Cobain a mikrofonállványa felé gurult, a basszusgitáros Krist Novoselic tudatta a közönséggel, hogy Kurt túl fogja élni, a család és a barátok támogatásával sikerülni fog neki. Cobain öregesen felállt, belekapaszkodott a mikrofonjába, majd a Bette Midler által híressé vált The Rose című dal sorait kezdte el énekelni, aztán váratlanul összezuhant a színpadon. Onnan hamar feltápászkodott, gitárt ragadott és belecsaptak a koncertbe, hogy elkezdődjön a zenekar talán legfelszabadultabb és legjobb hangulatú fellépése. Kétségkívül ez volt az a pillanat, ahonnan csakis lefelé vezethet az út. Hiába voltak nagyobb nézőszámot hozó koncertjeik 1993 elején Dél-Amerikában, ott már lényegében valóra vált minden, amiről félévvel korábban pletykáltak. De ott, azon a hűvös nyár végi estén csodálatos volt minden. Ez volt a Nirvana-ünnep. Egy ereje teljében lévő zenekar a világ csúcsán és talán még azon is túl. Volt ott minden: közel 30 dal, megünnepelték Kurt és Courtney 12 napos babáját, Dave Grohl anyukájának előző napi születésnapját, volt viccmesélés, beszóltak a kalózfelvételeket készítőknek, táncos hívtak fel a színpadra, játszottak egy rakás feldolgozást, három olyan dalt, ami majd csak a következő nagylemezen jelent meg, viccelődtek a feloszlásukkal, amelyet ironikusan be is jelentettek, és persze lényegében a teljes Nevermind lemez is eljátszásra került. Ezen az estén egyszerűen minden összejött.

A modern zenetörténelem egyik legtöbb kalózkiadást megélt koncertfelvételéről van szó, amely végül 2009 novemberében jelent meg hivatalosan Live at Reading címen. A CD és a dupla vinyl kiadások a rögzített hanganyag egy kissé vágott változatát tartalmazzák (levágták a dalok közötti beszélgetéseket, átvezetőket, intrókat és lemaradt egy dal is), azonban a DVD kiadáson a teljes hosszúságú anyag elérhető, ráadásul 5.1-es keverést is kapott a hang, a képet pedig színkorrekciózták, így ha nem is érezzük azt, hogy ott vagyunk, de valami nagyon közelit kapunk az élményből. A DVD további különlegessége, hogy a Kurt által gitáron előadott amerikai himnusz outro után is forogtak a kamerák, így backstage pillanatokat is kapunk, amelyen egy rajongó kisfiú az apukájával bejut a színpadról lesétáló frontemberhez. A srác elmondja neki, hogy ő a hőse, miközben hősünk már dohányzik. Észbe is kap és szól a fiúnak: te ne dohányozz majd! A csillogó szemű gyermek ígéretet tesz: nem fogok!

_{A képen: a 2009-ben megjelent hivatalos Live at Reading koncertalbum / koncertfilm különböző kiadásai:}

Forrás: https://www.facebook.com/laszlo.reszegi.collector

A legendás fellépés 30. évfordulójára a debreceni Evermind méltó módon emlékezett meg a nyáron, erről ITT számoltunk be.