A magyar labdarúgó válogatott újabb két mérkőzéssel gyarapította tekintélyes – öt döntetlenből és már tíz győzelemből álló – veretlenségi sorozatát, amely így 14 meccsnyire duzzadt. Ilyen hosszú vereség nélküli időszakra legutóbb 1954-ben a legendás Aranycsapat volt képes. Mindez amellett is jól hangzik, hogy a törökök és koszovóiak ellen lejátszott barátságos mérkőzések nem tartoztak a Rossi-éra legszebbjei közé, mivel ennek ellenére még gólt sem kaptunk.

E hosszan tartó sorozat talán azzal is magyarázható, hogy az olasz edző regnálása alatt jelentősen átalakult és megfiatalodott a keret. Olyan ifjoncok váltak kulcsemberekké mint Szoboszlai, Kerkez vagy Sallai, akik vagányságot és kreativitást visznek a pályára, ami feltehetően az öltözői hangulatra is kihat. Ezt

a fiatalos tüzet pedig remekül egészítik ki a kvázi idősebb játékosok, akik – főként a védelemben helytállva – a hideg fejet és stabilitást adnak a csapatnak.

Persze egyetlen személyre is ki lehet(ne) hegyezni a pozitív mérleget, ugyanis a vereség nélküliség azóta tart, mióta a Liverpool magyar játékosa, Szoboszlai Dominik hordja a csapatkapitányi karszalagot. Ám mivel csapatsportról beszélünk, ez aligha egy játékostól függ. Arra azonban érdemes kitérni, hogy a támadó középpályás egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy valami emlékezeteset szeretnének alkotni a 2024-es EB-n.

Idén rendezik a németországi Európa-bajnokságot, ahová Magyarország csoportelsőként jutott ki. Ellenfeleink sorrendben Svájc, a házigada Németország és Skócia lesznek. Az első mérkőzés felfogható egyfajta visszavágási lehetőségként, hiszen a svájciaktól legutóbb kettőből kétszer, 2-3-ra és 5-2-re kaptunk ki VB-selejtezőn. Ez abból a szempontból is érdekes összecsapásnak ígérkezik majd, hogy a Rossi-érában még nem találkoztunk a piros-fehérekkel.

A németekről egészen friss és igen pozitív emlékeink vannak, vagyis ellenük könnyebb dolgunk lehet – gondolhatnánk. Azonban, ahogy azt Rossi többször is hangsúlyozta, „két lábbal a földön kell maradnunk” és tisztában kell lennünk a saját korlátainkkal. Főleg akkor, ha a harmadik ellenfelünkre, a skótokra készülünk – ezt már én teszem hozzá –, mivel a brusztos futballt játszó kék-fehérek akár a legnehezebb vetélytársaknak is ígérkezhetnek. Ugyanis

a magyar csapatnak kedvez, ha az másik fél támad le és birtokolja többet a játékszert, hiszen egy labdaszerzés után a szélsőink és középpályásaink sebességét kihasználva gyors kontrákat tudunk vezetni.

A skótok azonban alapvetően szintén a védekezésre építenek, tehát a harmadik mérkőzésen – mely feltehetően a továbbjutásról dönt majd –, bár könnyebb összecsapásnak hathat, mégis merőben más játékstílusban kell majd pályára lépnünk, mint a másik két meccsen.

Mindent egybe véve, örüljünk annak, hogy van egy vagány, fiatalos és tettrekész magyar válogatottunk, amely zsinórban harmadszor szerepel EB-n. Hozzátéve, hogy egy ilyen kaliberű csoportból aligha lehet elvárás a továbbjutás, mert minden pontért és gólért kőkeményen meg kell majd küzdenünk.

A főkép forrása: goal.com.

Takács Mátyás