Komédiaként tálalt görbe tükör – Kritika a Csokonai Nemzeti Színház Úrhatnám polgár-előadásáról

Ha megfigyeljük, a legtöbb vígjáték nem csak a nevetésről szól. Gyakran nagyon mély mondanivalóval bírnak, olykor komoly társadalomkritikát is megfogalmaznak, sőt némelyiket akár tragédiaként is elő lehetne adni. Ilyen komédiát tűzött műsorra a debreceni Csokonai Nemzeti Színház.

Az Úrhatnám polgár főhőse egy középkorú férfi, akinek minden vágya, hogy az arisztokráciához tartozzon. Tagadja származását, kérkedik a vagyonával, felesége pedig mindhiába próbálja visszahúzni a földre. Talán soha nem volt még annyira aktuális ez az évszázadokkal ezelőtt íródott mű, mint napjainkban. A gazdagság, a jólét a modern kor emberét is éppúgy foglalkoztatja, ha nem még jobban is.

Molière-t, a 17. századi világirodalom egyik legismertebb művészét a modern komédia megteremtőjeként ismerjük. Nemcsak színműíró volt, hanem színész és rendező is. Olyannyira hivatásának élt, hogy még a halál sem tudta letaszítani a színpadról – a Képzelt beteg egyik előadása után halt meg otthonában. Ahogy nagykorú lett, édesapja ráhagyományozta az udvari kárpitos címet és mesterséget, így gyakorlatilag szabad bejárása volt XIV. Lajos királyhoz. Ő kérte fel az Úrhatnám polgár megírására is, amely a közbeszéd szerint a Franciaország pénzügyeit kezelők közötti hatalmi harcokat leleplezni kívánó szatíra. Persze ezekre a harcokra nem utal a legújabb feldolgozás, de a kritikai éle ugyanúgy felfedezhető. A vagyonával sajátosan bánó Jourdain úr percről percre nevetségesebbé teszi saját magát. Ha valakiről, róla tényleg elmondható, hogy minél több van, annál több kéne!