Teljesült Papp Henriette álma, édesanya lett. Németországban kezdett új életet, férjével kölcsönösen támaszkodhatnak egymásra.

A 90-es évek egyik meghatározó magyar popzenei formációja volt a Bestiák. A Kozsó menedzselésével 1997-ben alakult lányzenekar három tagból állt: Bedhy (Moór Bernadett), Honey (Papp Henriette) és Miss Bee (Somorjai Ilona) alkották a könnyed diszkóslágereket előadó formációt.

A Bestiák két lemezt jelentettek meg, legnagyobb slágereik a Szeresd a testem, A reggel túl messze van, a Nem elég és a Fáj még, ha néha felhívsz című dalok voltak.

Miután 2001-ben feloszlottak, Bedhy és Miss Bee szólókarrierbe kezdtek, viszont Honey eltűnt a rajongók szemei elől. Nagyjából annyit lehetett tudni róla, hogy férjhez ment, aztán elvált, kozmetikusként kezdett dolgozni, ami mellett gyerekeknek tanít táncot.

A Blikk most megtalálta Honey-t, akiről kiderült, hogy a 2010-es években Németországban új életet kezdett. Honey ismét férjhez ment, és így ötven felé közeledve teljesült régi álma: anya lett.

Az egykori énekesnő mesélt a lapnak zenekari élményeiről, hogy nem mindig érezte magát jól a Bestiák tagjaként. Nehezen viselte például, hogy nem öltözhetett úgy, ahogy akart, hogy nem viselhetett olyan frizurát, amilyet szeretett volna. Első koncertjükre az ’N Sync előzenekaraként került sor, ami szintén nem alakult valami jól: a nézők az amerikai fiúbandára voltak kíváncsiak nem Kozsó lányzenekarára, és ennek jelét is adták:

Perceken belül ásványvizes palackokat dobáltak felénk a nézőtérről. Kérdeztük a koncertszervezőt, hogy lemehetünk-e a színpadról, de nemet mondott. Innentől kezdve tíz percen át ilyen hangulatban kellett énekelnünk.

Papp Henriette beszélt feloszlásuk körülményeiről is, arról, hogy Kozsó beperelte őket az elmaradt haszon miatt:

Kozso tartozott nekünk és nem fordítva, és végül nekünk lett igazunk. Az eset után egyszer találkoztam vele, de szinte átnéztünk egymáson.

Honey elmondta, hogy már több mint tíz éve tart második házassága, és fia, Matthias egy éve született meg:

Megérte várni a férjemre, mert vele igazi házasságban élek, közös teherviselés mellett. Hosszú éveken át küzdöttünk azért, hogy gyermekünk lehessen, mire végre a kisfiunk áldásként érkezett az életünkbe. Most, közel ötvenévesen boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és semmi pénzért nem adnám fel a jelenlegi életemet.