Felfoghatatlan, hogy egy terrortámadás után palesztin zászló alatt a terrorizmust támogatva vonulnak fel tömegek az európai nagyvárosokban – mondja Krausz Gábor. Mi a baj a migrációval? Hogyan élte meg a Tóth Gabival történt szakítása után kapott óriási médiafigyelmet? Mit gondol a kormány családpolitikájáról? Rendhagyó interjú a séffel.

Mozgalmas év van ön mögött, finoman szólva intenzív figyelem kísérte a magánéleti történéseit. Hogy teltek az ünnepek a megváltozott élethelyzetben?
Idén végre megtapasztaltam, hogy mi a karácsony lényege, a mostanihoz hasonló békességet és nyugalmat ugyanis még nem éreztem. Korábban arról szólt az ünnep, hogy mindenki meg akart felelni mindenkinek, most viszont – a körülmények ellenére is – az eddigi legmeghittebb, legnyugodtabb szentestét éltük meg, közösen a családommal. Gyakorlatilag Hanni lányom is végig velem volt, egy napot töltött az anyukájával. Szóval olyan igazi boldog karácsonyunk volt.

Dicséretes a szándék, hogy minél többen legyünk mi, magyarok”

Év végén lezárult a házassága Tóth Gabival. Békében tudtak elválni?
Mindenben megegyeztünk, így aztán sikerült békésen elválni. Mindössze egy nagyjából másfél órás tárgyalás volt, amely még karácsony előtt lezajlott. Felnőtt emberek vagyunk, mindketten továbbléptünk, a kapcsolatunk pedig, már csak a kislányunk miatt is, konszolidált, hiszen a közös gyermekünk összeköt minket. Márpedig mindkettőnknek az ő érdeke a legfontosabb.

A különválásukkal a bulvár mellett a közéleti lapok is foglalkoztak, hiszen Tóth Gabi korábban szerepet vállalt a kormány családbarát kampányában. Olvasta az önökről szóló cikkeket, hogyan élte meg a média érdeklődését?
Az online térben zajló világunkban nehéz megkerülni a híreket, az emberben pedig ott bujkál a kíváncsiság, hogy vajon mit gondolnak róla. Véleménye pedig, megszoktuk, hogy mindenkinek van, szabad országban élünk, mindenki azt ír, amit akar. Így bár nem kerestem a rólunk szóló cikkeket, amik szembejöttek velem, azokat elolvastam. Leginkább persze a Dancing With the Stars idején érdeklődtem, de nem is annyira az izgatott, hogy mit írnak a válásunkról, inkább az, hogyan ítélik meg az emberek a botlábú séf szereplését, aki szép lassan kezd feltámadni hamvaiból. Rosszindulatú emberek nyilván mindig lesznek, de aki a nyilvánosságban éli az életét, az megtanulhatta, a kommentelők csak a felszínt látják, nem magát az embert, nem a lényeg érdekli őket.

Tudatosan választotta azt a stratégiát, hogy nem reagál a válásával kapcsolatos véleményekre?
Mivel mindketten ismert emberek vagyunk, és a szép pillanatokat is megmutattuk az életünkből, valahol érthető, hogy az embereket érdeklik a velünk kapcsolatos negatív hírek. Kétségtelen, hogy ezzel a sztorival mindent el lehet adni, előfordult, hogy naponta 15-20 kattintás­vadász cikk jelent meg rólunk. De egyszerű oka van annak, hogy miért nem akartam nyilatkozni: igyekszem a négyéves kislányom érdekeit szem előtt tartani. Mindaz ugyanis, ami most megjelenik rólunk, tíz év múlva ugyanúgy elérhető lesz az interneten, és nem szerettem volna, ha az iskolában a szülei válásán csámcsognának, vagy esetleg bántanák ezért. Nem akartam, hogy arról olvasson majd, hogy az édesanyja és az édesapja a nyilvánosság előtt vitatkozik, egymásnak feszül. Ez kettőnk dolga. A házasságunknak vége, és nem tagadom, ez mindig két emberen múlik. Hogy ki a sértett, ki a kevésbé sértett, szintén csak ránk tartozik. Tudatos döntés volt tehát a részemről, hogy nem osztottam meg 
a nyilvánossággal, mi történt köztünk valójában.

Függetlenül attól, hogy a volt feleségét most milyen kritikák érik, jó iránynak tartja, hogy a kabinet a családbarát kormányzást hangsúlyozza?

Úgy gondolom, nem lehet vitatni azt a tényt, hogy az előző tizenhárom évben rengeteg segítséget kaptak a magyar családok, ezt a mindennapjainkban is tapasztalom, és a környezetünkben is érzékelem. Sokan döntenek a családalapítás mellett, és azt látom, akik korábban csak egy gyermeket terveztek, most másodikat, sőt harmadikat is vállalnak a támogatásoknak köszönhetően. Ezek az intézkedések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ki­számíthatóbban, biztonságosabban tudjanak tervezni a családok. Ez a politikai hozzáállás szerintem dicséretes, és a szándék is látszik mögötte, vagyis hogy minél többen legyünk mi, magyarok, amivel messzemenőkig egyet tudok érteni.

Vannak azért kritikusai is ennek a politikának, vegyük például a gyermekvédelmi törvényt, amely idehaza és nemzetközi szinten is nagy port kavart. Apaként hogyan viszonyul a kérdéshez, jogos a kormány fellépése?
Összetett kérdés ez. Egyrészt óriási bátorság volt a kormány részéről meglépni, hiszen bizonyára tudták a döntéshozók, hogy falakba fognak ütközni. Azt azért hozzáteszem, én sem gondolom, hogy attól, ha valaki elolvas egy könyvet, amelyben homoszexuális párok beszélgetnek, automatikusan homoszexuális lesz. Másokat viszont érzékenyen érinthet az ilyen típusú tartalom. Mellesleg én sem örülnék, ha az óvodában öt-hat éves gyerekeknek tartanának olyan foglalkozásokat, mint amilyeneket látunk nyugaton. Amikor eldöntöttük, hogy a kislányunkat alapvetően csak kivételes alkalmakkor mutatjuk meg a nyilvánosságban, mi is húztunk egy határt. Bár szülőként büszkék vagyunk rá, és legszívesebben világgá kürtölnénk, hogyan cseperedik, tisztában vagyunk ennek az árnyoldalaival és azzal, hova kerülhetnek ki a képek, és milyen céllal. Nehéz eldönteni, hol van a határ, de a kormány meghúzta ezt a vonalat, és ha egyszer törvénybe iktatták a szabályokat, mindenkinek be kell tartania. Szülőként szeretném majd én eldönteni, hogy mikor és milyen formában történjen a gyermekem szexuális felvilágosítása.

Rengeteg különböző kultúrájú embert engedtünk be Európába, és most mindenki jóemberkedik”

Gyakorlatilag minden főbb politikai kérdésben megosztott társadalom vagyunk. Ön mennyire tapasztalja ezt a környezetében?
Baj, ha csak azért, mert valaki más véleményen van, baráti beszélgetések és családi ebédek vérre menő vitává fajulnak. Nekem is akadnak olyan ismerőseim, akikkel megszakadt a kapcsolatom, mert valamiről mást gondolunk. Ez szerintem nem helyes. De azt hiszem, nem magyar sajátosság, egyszerűen ilyen világban élünk. Az internet elterjedésével és a kommentelés megjelenésével mindenkinek jogában áll elmondani a véleményét és messze­menőkig képviselni. Ezzel nincs is baj, csak ne próbálja meg erőszakosan ráerőltetni az álláspontját a másikra. Egyébként ha már politika, a migráció pont ilyen.