Benyáts Balázs a Debreceni Dózsa egyik élő, ma is örökösen mosolygó egyénisége. A sportágától visszavonult, csak a televízióban követi a heteseket, de ha valaki kihagyja, hangosan méltatlankodik a képernyő előtt. Nála ma mindenki tehetséges.

Ülve nem lehet edzést vezetni!  Tudja, kitől ered a mondás?

Tőlem. És tényleg ezt mondtam. Szó szerint. Örülök, hogy idézi. Hiába! Nagy klasszikusokat! Jó, csak vicceltem. Imádtam, és most is imádom a kézilabdát. De amikor gerinc sérvvel megműtöttek, a rehabilitációt követően már voltak problémáim amikor meg kellett mutatnom egy-egy mozdulatot edzésen a csapat tagjainak. És én nem szeretem mímelni a játékot. Akkor hagytam abba.

Sohasem titkolta a korát. Hetvenen túl is fiatalos, a minap láttam a fotóját, amikor a másik legenda, Varga Pista szobor avatóján Süvöltős doktorral ott áll.  Felkavarta az ünnepélyes esemény?

Nagyon. Meg mindazokat, akik megjelentek Abonyban. Nagyon szép dolog a város vezetésétől ez a gesztus. Csak tudja mi a baj? Az egykori, nagy Dózsából már alig vagyunk néhányan. Sokan elmentek. Nagyon sokan! És ez fáj. Nemcsak jó csapat, de jó barátok is voltunk. Nincs már Savanyú, Pócsi Attila, Kormos Jani, a két Lukács, így hirtelen ők jutnak eszembe. Meg a sportág is megváltozott. Mi még salakon estünk nagyokat a Spartacus pályán, a betonba döngöltek – engem nem nagyon, inkább Takit a szélen – a Mikes Kelemen utcában. Most meg gerflor, meg ilyenek. De így van ez jól. Szerencsére a fejlődés a kézilabdában sem állt meg.

Valahol olvastam, hogy 47 évesen még beállt.

Süvöltőssel az NB II-ben riogattuk a védekező ellenfél falát, amikor a Bogátiban játszottunk. 28 éve volt. Elrepült.

Miért nincs ma igazi, hagyományokhoz méltó férfi kézilabda Debrecenben?

Ne tőlem kérdezze. Adódtak kezdeményezések. Talán emlékszik még mindenki – nem is olyan régen volt – a DKSE-re. Három, vagy négy évig küzdöttek az első osztályban. Amikor jött a Veszprém, dugig telt a Hódos. Csonka Tibi, aki anno az egészet próbálta irányítani, még azt is nyilatkozta – keresse vissza az újságokban, – hogy szeretné elérni, hogy a Barcelona látogasson BEK ellenfélként Debrecenbe. Nem jött össze.

A Szeged U23 nem jó?

Ne nevettessen. Nem ugyanaz. Tudom, a fiatalok lelkesek, Bíró Imi is próbálkozott évekig velük, aztán szerintem egyre kevesebb lett a finanszírozás. Maradtak a csajok, a Loki. És nagyon örülök nekik.

Annál is inkább, mert lánya, Bea a piros-fehér szurkolók egyik kedvence volt.

Büszke is vagyok rá. Tizenháromszor magára öltötte a címeres mezt is. Csak aztán jöttek a sérülések. Nyolcszor műtötték a térdét. Jelenleg Dániában él.

Van Önben hiányérzet a pályafutását elemezve?

Nincs. Hatvanévesen még magyar ifjúsági bajnokcsapat edzője voltam a DSI-nél. Fiatalon is azt csináltam, amit imádtam. Egy dolog viszont hagy némi tüskét bennem.

Elárulja?

Többször lehúztak a Hajós Alfréd Díj listájáról.

Még megkaphatja!

Már nem izgat. Négy unokám van, ők minden mozgásigényemet kielégítik, minden elismerésnél többet érnek! Még így, műtött gerinccel is.

W.Gy.