Nincs sok időnk tétlenkedni, akár már gyerekeink vagy unokáink életében véget érhet az általunk ismert világ, az előrejelzésekkel foglalkozó szakértők szerint ugyanis már 2100-ra kihalhat az emberiség. De vajon atomháború általi pusztítás, a járványok, a globális felmelegedés okozta természeti katasztrófák, vagy az életünk minden területére lassan beférkőző mesterséges intelligencia lehet a legnagyobb veszélyforrás?

A világvége kapcsán megannyi teória, időpont és forgatókönyv látott már napvilágot az elmúlt évtizedekben, most azonban egy tudományos kutatás – szakemberek előrejelzéseire hivatkozva – határozhatta meg azt, mikor és mi miatt érhet véget az emberi élet a Földön. 

Egy amerikai kutatóintézet kitűzte a különböző világvégi forgatókönyvek valószínűségét. A jövőkutatók és a tudósok hónapokig vitatták a lehetőségeket,

MEGLEPŐ MÓDON PEDIG SEM A KLÍMAVÁLTOZÁS, SEM AZ ATOMHÁBORÚ NEM KERÜLT A LISTA ÉLÉRE.

Az amerikai Forecasting Research Institutes, „Forecasting Existential: Risks Evidence from a Long-Run Forecasting Tournament” című tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy

2100-RA A VILÁGVÉGE KOCKÁZATA EGY ÉS HAT SZÁZALÉK KÖZÖTT LESZ MÁR.

A tanulmányban 80 hosszú távú előrejelzéssel foglalkozó szakértő véleményét hasonlították össze 89 úgynevezett „szuper-előrejelzőjével” – olyan nem szakértővel, aki a múltban kivételes találati arányt ért el a rövid távú előrejelzésekben. Mindkét csoport azt a feladatot kapta, hogy közösen határozzák meg a lehető legpontosabb valószínűségeket olyan globális fenyegetésekre, mint az atomháború, a világjárványok vagy a mesterséges intelligencia.

Aki meggyőzte a másik csoport valamely tagját, hogy változtassa meg előrejelzését, bónuszban részesült. A különösen pontos „interszubjektív” előrejelzések – előrejelzések arról, hogy más résztvevők milyen valószínűségeket neveznének meg – szintén bónuszpénzhez vezettek. 

Baljós előrejelzések – a szakértők minden veszélyt magasabbra értékeltek

Az eredményekben végig jól megfigyelhető volt, hogy a szakértők kivétel nélkül magasabbra értékelték a veszélyeket, mint a szuper-előrejelzők. Az adott kockázati területen szaktudással rendelkező szakértők is mindig magasabbra értékelték a kockázatot, mint a nem szakértő résztvevők.

Például a szakértők az ember által okozott pandémia miatti kihalás kockázatát 0,1 százalékra becsülték, míg a szuper-előrejelzők csak 0,01 százalékra. Azok a szakértők, akik a gyógyászati vagy természettudományi területről származtak, szintén magasabbra értékelték ennek kockázatát: 0,1 százalékra.

A természetes úton kirobbanó pandémia lehetőségénél is hasonló volt megfigyelhető, szakértők 0,008 százalékkal tartották kevésbé valószínűnek ezt a forgatókönyvet az ember által okozott világjárványok kihaláshoz vezető hatásánál. Ebben a szuper-előrejelzők is egyetértettek a szakértőkkel, de a kockázatot csupán 0,0018 százalékra becsülték. A gyógyászati és természettudományi szakértők viszont 0,01 százalékra tették mindezt.

Az emberiség kihalásának lehetséges okai között az atomháború mindig is a dobogós helyek egyikén mozgott, így az sem meglepő, hogy az ennek hatására bekövetkező kihalásunk esélye is meglehetősen magas. A szakértők 0,19 százalékra, a szuper-előrejelzők 0,074 százalékra, a katonai stratégák pedig 0,55 százalékra becsülték ennek az esélyét.

Ami a természeti katasztrófákat, például a klímaváltozás következményeit illeti, az összes szakértő meglepő módon egyetértett. Az emberiség kihalásának kockázatát természetes katasztrófák miatt egységesen 0,004 százalékra becsülték, míg a szuper-előrejelzők ennek valószínűséget 0,0043 százalékra tették.

A csoport ezt követően a napjaink egyik slágertémájává előrelépő mesterséges intelligencia fenyegetésének mértékét is górcső alá vette, az eredmény pedig minden másik eshetőségnél magasabb számot hozott. A szakértők ennek kockázatát 2 százalékra, a szuper-előrejelzők 0,38 százalékra becsülték. Azok a szakmabeliek pedig, akik maguk is foglalkoznak a technológiával, még magasabbra, 3 százalékra értékelték az emiatt bekövetkező világvége valószínűségét.