Az elfújta a szél című film musical változatát sok éve láttam az operettben, és miközben a színpadra vitel pazar nagyvonalúsága és a zene összhangja kötötték le az érzékeimet, a mű egyik mondata megfogott:

„De uram, ön nem Gentleman. Kisasszony, ön pedig nem Hölgy.”

Régi kérdés ez. Azért kell Úriembernek lenni, mert a nő ezt megérdemli, mert a szenvedély, a tisztelet és a tradíció ezt diktálja, vagy azért, mert Úriembernek lenni jó. Azért vagyunk Úriemberek, mert Úrinők vesznek körül, vagy azért mert szeretünk azok lenni, mert fontosnak tartjuk a hagyományos értékeket, a tiszteletet, egyfajta ideált. Azt gondolom az úri-emberség nem csak a nő és férfi közti viszonyból ered, aki Úr – ahogy a mondás tartja – az a pokolban is az, a piacon, a közlekedésben, a mindennapi életben. Úr a többi férfival szemben is, mert a tartás, a tisztelet és a belső értékek teszik azzá, nem csak hímneművé.

Úrnak lenni egy értékrend, egy tartás egy attitűd.

Hogyan lehetünk Úriemberek egy olyan világban, amikor az értékek elvesztik lényegüket, amikor az adott szó semmit sem ér, amikor a nemek közötti hagyományos viszony radikálisan átértékelődik? Egy világban, ami folyamatosan egyformaságot és egyenlőséget harsog, miközben álszent módon hagyományos viszonyokról, értékekről és érzésekről papol.

Úr és Hölgy, Úriember és Úrinő ma már csak kosztümös darabok és romantikus regények hősei lehetnek, vagy van még remény arra, hogy mindennapi valóságok maradjanak? Szerintem ma egyre fontosabb, hogy Úriemberek legyünk, mert a Nők igenis igénylik, értékelik és vágyják a jó modort, a kedves szót, a simogató támaszt. Kedvelik a hagyományos értékrendet, még akkor is, ha a nekik szánt magazinok mindentudó újságírói új világról, új szerepekről papolnak.

A nőkben nemiségük által él az igény a figyelemre, törődésre, az udvarias gesztusokra és a mély érzelmekre. 

Sok nővel beszélgetek erről, sokan mondják el, hogy csak kevésre vágynak. Odafigyelésre, klasszikus bánásmódra, figyelemre és tiszteletre. Egy kabátot felsegítő mozdulat, színes csokor szombat délelőtt, olyan apróságok ezek, amik visszahoznak egy világot, ami persze ma már lassú, körülményes és kissé poros is, de értékrendjét tekintve mégis példamutató és hiteles. A nő akkor tud igazi Hölgy lenni, ha Úriemberek veszik körül, és persze azt se felejtsük, hogy az úri-emberséghez is kellenek azok a finom nők, akik ezt vágyják, értékelik, megbecsülik és akarják. Azt hiszem, világunkból a tisztelet kezd egyre jobban kikopni, a tisztelete másoknak, tisztelete az értékeknek, a hagyománynak, és önmagunknak is. Hiszen ha önmagunkat tiszteljük, ha adunk a jó modorra, a megfelelő viselkedésre és kinézetre, akkor ezzel azt üzenjük a világnak, hogy tiszteljük magunkat és ez által a minket körülvevő világot is.

Legyünk hát Úriemberek, tiszteljünk, óvjunk, szeressünk oly módon, hogy a nők Hölgynek érezhessék magukat!