„Kifejezetten kívánatos, hogy az irodában dolgozó nők a mellükből szoptassák férfi kollégáikat, mert ezáltal férfi és nő szimbolikusan összekapcsolódnak, ami kizárja a későbbi szexuális érintkezés lehetőségét és rászorítja mindkét nem képviselőit a visszafogott viselkedésre.” Legalább is ez Ezzat Atiya sejk szunnita vallási vezető, az egyiptomi al-Azhar Egyetem tanszékvezetőjének a tanácsa együtt dolgozó férfi és nő kollégák számára.

A módszer eredményességéről nincsenek ismereteink, mert a sejk nézeteit kollégái az Iszlámmal ellentétesnek találták és betiltották. (Atiya sejkkel ellentétben az egyik szaud-arábiai bíró 1983-ban még úgy rendelkezett, hogy ha a férj a szájába veszi felesége mellét, azzal érvényteleníti a házasságukat. A kérdés azóta sem eldöntött, és a női mell éles vita tárgyát képezi az iszlám világban több helyütt.

Nemkülönben a nyugati világban, ahol szintén központi kérdés, és sokan sokféleképpen magyarázzák. A dolog ugyanis magyarázatra szorul. Mi vagyunk az egyetlenek a főemlősök közül, akik esetében az emlő akkor is duzzadt, amikor a nő éppen nem szoptatós anya. Vannak, akik szerint ez egyszerű véletlen fejlődés eredménye, mások úgy gondolják, hogy a terhesség majd a csecsemő védelmét szolgálja kvázi pufferként vagy ütközőként.

Megint mások szerint nem az élelmezéshez, hanem sokkal inkább a szexuális csábításhoz van köze, a telt keblek feneket formáznak egy rejtett vagina ígéretével. (Megjegyzendő, hogy fenék gömbölyűsége, illetve az, hogy ezt mi szépnek és kívánatosnak találjuk, szintén csak az emberre jellemző, az állatvilágban hozzánk képest minden más fajnak lapos a hátsója.)

Ma a legtöbb plasztikai műtét mellműtét, és valamiért senki sem laposabb és petyhüdtebb, hanem teltebb és feszesebb melleket akar. És nem pusztán a fiatalság vágya miatt. A feszesebb mell ugyan valóban fiatalosabb, de a nagyobb mell már nem feltétlenül az. A méret növelésére a fiatalságmánia nem ad kielégítő magyarázatot. Azt mondják, minden nő egy számmal nagyobb mellet szeretne, mint amilyen van neki, éppen akkorát, mint ami szoptatós kismama korában volt/van/lehetne.

A megcsináltatott, push-up melltartós ilyen-olyan rafinált módon megtámasztott és kipakolt mellek pedig úgy meredeznek, mintha megannyi szoptatós kismama járna-kelne a nagyvilágban, nosztalgikus érzéseket keltve ezzel a szemlélőkben, akikben öntudatlanul feltámad a régi trauma, hogy az édesanyja túl korán választotta őt le – és gyorsan vesz magának valamit enni.