A hozzánk legközelebb fekvő extragalaxisról, az Andromédáról már régebb óta ismert, hogy igen nagy sebességgel közeledik a saját csillagvárosunk, a Tejútrendszer felé. Az Androméda-galaxis másodpercenként 270 kilométerrel, vagyis mintegy 1millió kilométer per órás sebességgel, azaz a fénysebesség ezredrészével száguld az irányunkba. Mivel az Androméda tőlünk mért távolsága 2,5 millió fényév, az irányadó számítások alapján a tudósok eddig úgy vélték, hogy a két galaxis összeütközésére csak a távoli jövőben, nagyjából hárommilliárd év múlva fog sor kerülni. A számításoknál azonban nem vették figyelembe a galaxisokat körülölelő kozmikus gáztömegből, valamint elszórt magányos csillagokból és gömbhalmazokból álló képződményt, az úgynevezett galaktikus halót, amelynek külső szélei már most érintkezésbe léphetnek egymással, a legújabb kutatás szerint.

Olyan területet vizsgáltak, ami eddig elkerülte a kutatók figyelmét

A Tejútrendszer és az Androméda-galaxis ütközése küszöbön áll, ha már el nem kezdődött – erre a következtetésre jutott az a tudóscsoport, akik a Hubble-űrteleszkóp felvételei alapján az Androméda-galaxis ionizált gáz abszorpcióját tanulmányozták.

MÁRIS ELKEZDŐDHETETT.

Az már régebb óta ismert, hogy a galaxisok korongját övező gömbszimmetrikus teret többféle galaktikus képződmény, így többek között gömbhalmazok, valamint olyan sporadikus csillagok építik fel, melyek közül ez utóbbiak - elsősorban a távolságuk miatt - nem vettek részt a galaktikus korong felépítésében.

A galaktikus halóban a kompakt képződményeken kívül gáz, elsősorban atomi állapotú hidrogén, kisebb részt héliumból álló felhők is találhatók. (A galaktikus halóban lévő kiterjedt gázfelhőket rádiócsillagászati eszközökkel fedezték fel, a szerk.) Ezek kiterjedése jelentősen meghaladhatja az anyagalaxis, vagyis a galaktikus korong átmérőjét.