Minden bizonnyal hallottál már olyan felvételt, amin te beszéltél, és valószínűleg az is feltűnt, hogy a hangod másmilyennek, egészen idegennek tűnt, ahhoz képest, mint amit megszoktál magadtól. Természetesen van rá magyarázat, mégpedig elég egyszerű:

Azért hallod másnak a felvételen magadat, mert a hang két különböző úton jut el a belső fülhöz, így pedig máshogy is érzékeled, mint mindenki más.

Amikor mások beszélnek hozzánk, vagy jelenesetben te magad a felvételről, akkor a hangok a levegőn keresztül érkeznek meg a dobhártyánkhoz, ami ettől megrezeg. Ennek hatására a hallócsontocskák is rezegni kezdenek, ez pedig a folyadékkal teli csigába továbbítja a rezgéseket, amik ott ingerületté alakulnak a Corti-féle szervben, onnan pedig az idegek segítségével eljutnak az agyba, ahol aztán a hangok tudatos érzékletté lesznek.

Amikor viszont te beszélsz magadhoz (tehát ez az, amilyennek te hallod a saját hangod), akkor a hang már nem csak a külvilágból, vagyis a levegőből érkezik meg a füledhez, ugyanis a hangszálak rezgései közvetlenül is eljutnak a már fentebb említett csigába, és mivel addigra már átfutnak a csontokon és a testszöveteinken, torzulva (vagyis a mélyebb, alacsonyabb frekvenciájú rezgéseket felerősítve) verődnek vissza.

És akkor is másmilyennek hallod a hangod, amikor füldugót teszel a füledbe, ez pedig azért lehet, mert ebben az esetben csak csontokon és testszöveteken keresztül átvitt rezgéseket alakítjuk hangokká, amikor beszélünk.