Az emberiség valójában egy ritka belterjes faj, és híresen alacsony köztünk a genetikai eltérés

Az emberiség már többször (a mai fogalmaink szerint) a kihalás szélére került, a hétezer évvel ezelőtti, a férfi Y-kromoszómák változatosságának megváltozása mögött pedig különösen kegyetlen okok állhatnak – írja a cikkében a rakéta.hu.

Az emberek első pillantásra rettenetesen különböznek egymástól, sőt a köztünk megjelenő testi eltérések még radikális politikai irányzatoknak, elgondolásoknak is megágyaztak a történelem során. Valójában azonban az emberiség ritka belterjes faj, és híresen alacsony köztünk a genetikai eltérés – kisebb mint az állatvilágban, vagy akár legközelebbi rokonaink, a főemlősök között. Az emberek között a genetikai eltérés 0,1 százalék, míg a csimpánzok esetén például 1,2 százalék.

Mi lehet ennek az oka? Ahogy az emberi DNS-t elkezdték feltérképezni, sikerült megállapítani több genetikai szűkületet, amikor is a genetikai változatosság lecsökkent. Mivel olyan időszakokról beszélünk, amikorról nem maradhattak fenn írásos emlékek, ezért csak annyit lehet biztosan mondani, hogy ebben az időben jelentkezett egy genetikai szűkület. Ezt követően pedig a kutatók megpróbálnak teóriákkal előállni, amelyek ezt a jelenséget magyarázzák.

Az első ilyen szűkület 1,2 millió évvel ezelőtt keletkezhetett, amikor az „emberiség” még nem csak a Homo Sapiens egyedeiből állt kizárólagosan. Ekkor még közvetlen őseink mellett a Homo ergaster és a Homo erectus egyedei is járták a világot, és a kutatók szerint a Homo sapiensnek ekkor összesen lehetett 18000, de legfeljebb 26000 nemzőképes egyede – ez kisebb szám, mint ma a veszélyeztettetnek számító gorillák egyedszáma. Azt sem árt figyelembe venni, hogy amíg a gorillák egy kontinensen élnek ennyien, az emberek ekkor Afrikában és Eurázsiában már egyaránt elterjedtek. Ez utóbbi körülmény, tehát a földrajzi szétterjedésünk pedig csak hozzáad a rejtélyhez: ha ott voltunk mindenhol, miért haltunk ki majdnem? Erre két magyarázat létezik: vagy túl nagyra nőtt a populáció és összeomlott, vagy pedig ez volt egyszerűen a természetes állapotunk. Egy szúfolt városban ez elképzelhetetlen, de nem zárható ki, hogy a felmenőink évmilliókon át „jól elvoltak” rendkívül alacsony egyedszám mellett is.

Mint látható tehát, a „genetikai szűkület” nem feltétlen jelent népirtást vagy éppen kihalást. Egy másik ismert szűkület 70 000 éve keletkezett, és évekig tartotta magát vezető elméletként, hogy ennek hátterében a tongai vulkánkitörés állhat, amit követően évekre elsötétedett az ég. Ma már viszont egyre többen cáfolják, hogy ennek az eseménynek ilyen katasztrofális hatása lett volna a fajunkra, többen inkább járványt feltételeznek, illetve az emberi történelem természetes változásait.

A fenti számokhoz képest a 7000 év mintha csak tegnap lett volna, de bármiféle írásos emlék híján továbbra is találgathatunk, illetve legalább segítségül hívhatjuk a modern számítástechnikát. Ez utóbbira mindjárt bővebben kitérünk, egyelőre lássuk a genetikai bizonyítékokat: 2015-ben azt vették észre, hogy hétezer éve az Y-kromoszómák változatossága bedőlt Ázsiában, Európában és Afrikában, ami miatt úgy tűnik, hogy egy férfira átlag 17 nő jutott abban az időszakban. Mint a korábbi szűkületek esetén, ennek kapcsán is több magyarázat született. Az egyik, hogy olyan gazdasági és éghajlati változások történtek, melyek a fiú utódokat érintették leginkább (mondjuk a kínai egykepolitika hatásának az ellentétére kell gondolni), de felmerült az is, hogy bizonyos férfiak magasabbra jutottak a társadalomban, és amolyan háremként begyűjtötték a nőket. 2018-ban azonban pár kutató új, és az eddiginél sokkal véresebb magyarázattal állt elő, amihez bizonyítékként számítógépes modellezést is használtak.

Eszerint a korszak jellemző társadalmi berendezkedése a patrilineáris klán lehetett – ami olyan kisebb csoportot jelent, amely apai leszármazás alapján szerveződik. Tehát a férfiak a klánnal maradnak, míg a nőket kiházasítják – ennek ismert példája a skót klánok működése. Amennyiben pedig ilyen klánok háborúznak egymással, úgy teljes férfivérvonalak tűnhetnek el, ami egybevág azzal, amit a DNS elemzés alapján látunk. A gond az, hogy a jelenség mögött más magyarázat is állhat.

Az embernek ugyanis 23 kromoszómája akad, és a 23. pár határozza meg a nemünket, ami nő esetén XX, míg férfiaknál XY. Talán ebből is látható, hogy mivel az utód mindkét szülőjétől egy-egy ilyen úgynevezett nemi kromoszómát kap, ezért lányok esetén nagyobb az esély a kromoszómák változatosságára, hiszen három X kromoszóma jöhet szóba véletlenszerűen, amit majd átadnak, míg fiúknál egyetlen Y, ami nagyjából változatlanul öröklődik nagyapáról apára, majd pedig fiúra – már persze a mutációkat leszámítva, és ez az oka, hogy az Y-kromoszómák is különböznek egymástól. Magyarán arra kellett magyarázatot adni, hogy ebből a körforgásból miért esett ki az Y-kromoszómák nagy része.

A kutatók több forgatókönyvet is lemodelleztek, és ebben szerepelt az Y-kromoszóma mutációja, csoportok közötti versengés, illetve különböző elhalálozások is. A tapasztalt, az Y-kromoszómát érintő szűkületet azonban a számítások szerint csak egyetlen forgatókönyv fedte le, méghozzá a patrilineárisan szerveződött klánok közötti háborúk. Azokban az esetekben ugyanis, amikor ezek a klánok nem léteztek, a szóban forgó szűkület sem jelent meg. Sőt, a szimuláció szerint ez a szűkület nem érintette a korabeli nőket – amint ezt egyébként a mitokondriális DNS (tehát olyan DNS a sejtben, amit kizárólag az anyánktól öröklünk) vizsgálatai is alátámasztottak. Mindezt a történelmi tapasztalat is megerősíti: egy-egy kolonizáció esetén például jellemzően a férfiakat irtják ki, míg a hódítók a nőket „megtartják maguknak”.

A kutatók egyébként fontos lépésnek tartják a számítógépes szimulációk segítségül hívását, de többen figyelmeztetnek, hogy nagyon keveset tudunk ama kor szociokulturális viszonyairól, így ma még ismeretlen hatások is felmerülhetnek.