A titokzatos kilencedik bolygónak akár 20 holdja is lehet, amelyeket a hipotetikus égitest gravitációs vonzása túlhevíthet, így a közeljövőben a tudósok végre megtalálhatják az elveszett objektumot.

Ha a modellek igaznak bizonyulnak, a kilencedik bolygó valahol a Naprendszer külső határvidékén, a Neptunuszon túl, a jeges Kuiper-övben rejtőzhet.

A csillagászok először a The Astronomical Journal című folyóiratban megjelent 2016-os tanulmányukban vetették fel a kilencedik bolygó létezését. A hipotetikus bolygót több extrém transzneptunikus objektum - a Naptól 30 csillagászati egység távolságra lévő aszteroidák, üstökösök, holdak vagy törpebolygók - szokatlan pályájának lehetséges magyarázataként használták.

Egy csillagászati egység a Nap és a Föld közötti átlagos távolság, azaz 150 millió kilométer.

A kutatók úgy vélik, hogy ezeknek a távoli transzneptunikus objektumoknak a pályája leginkább egy fel nem fedezett tömeg gravitációs erejével magyarázható. E pályák alapján a kilencedik bolygó valószínűleg 5-10-szer nagyobb a Földnél, és mintegy 250-szer messzebbről kerüli meg a Napot, mint bolygónk. Még az is felmerült, hogy a megfoghatatlan objektum egy miniatűr fekete lyuk lehet.

A térségben kutató csillagászok eddig nem észleltek fényjeleket a kilencedik bolygóról, de ez nem meglepő; a bolygó ugyanis túl messze van ahhoz, hogy a Nap megfelelően megvilágítsa, így csak akkor lehetne észrevenni, ha egy távoli fényforrást, például egy galaxist vagy egy Tejútrendszerben lévő csillagot takarna el.

Mik vehetik körbe a kilencedik bolygót?

A The Astrophysical Journal című folyóiratba benyújtott, egyelőre lektorálásra váró tanulmányban egy hongkongi csillagász, Man Ho Chan a kilencedik bolygó méretére és gravitációjára vonatkozó becsléseket, és a lehetséges transzneptunikus objektumok számát kombinálva próbált megállapítani a rejtélyes égitest körül keringő holdak tulajdonságait.

CHAN SZÁMÍTÁSAI SZERINT ÖSSZESEN 20 HOLDJA LEHET A KILENCEDIK BOLYGÓNAK, AMELYEK MINDEGYIKE 100 KILOMÉTER ÁTMÉRŐJŰ.

Hogyan segíthetnek az apró holdak megtalálni a kilencedik bolygót?

A válasz egy különös gravitációs hatás, az ún. árapály-fűtés, amikor az egyik test által kifejtett gravitációs energia hő formájában eloszlik egy bolygó vagy hold felszíni óceánjában vagy belsejében.

Ez a jelenség a Jupiter Io nevű holdján, a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb objektumán fordul elő. A NASA szerint az Io olvadt magja az intenzív árapály-melegedésnek köszönhetően alakul ki, amelyet az io, a Jupiter és más Jupiter-holdak közötti gravitációs kötélhúzás táplál.

Az árapály-fűtés a kilencedik bolygó bármelyik holdjának hőmérsékletét körülbelül -173 Celsius-fokra emelheti, ami nem hangzik túl melegnek, de mindenképpen magasabb, mint a világűr átlagos hőmérséklete (-271 Celsius-fok).

HA A KILENCEDIK BOLYGÓ BÁRMELYIK HOLDJA ILYEN „MELEGGÉ" VÁLIK, AKKOR VÉLHETŐEN HALVÁNY RÁDIÓJELET BOCSÁT KI, ÉS EZT A JELET A FINOMHANGOLT TELESZKÓPOK ÉRZÉKELHETIK.

Ez pedig egy közvetett módszer lehet a jövőben, hogy igazolják a kilencedik bolygó létezését.