A papirusz az ókori Egyiptom információhordozója. Elképesztő, hogy az elsősorban papiruszsásból készített anyag több évezredet is túlélt, a rajtuk őrzött szövegek által pedig napjaink kutatói betekintést nyerhetnek a korabeli életbe és gondolkodásmódba.

Az első papiruszok öt évezrede, Krisztus előtt 3000 környékén születtek, de ezekből természetesen egy sem maradt fenn mára, ugyanakkor a legrégebbi tekercsdarab korát 4500 évesre becsülik a szakemberek, vagyis egészen hihetetlenül magas kort is képesek megérni.

Különlegességnek számít az az ókori lelet is, amelyet a közelmúltban találtak az egyiptomi Szakkarában, mégpedig egy szarkofágban. Egy 16 méter hosszú papirusztekercsről van szó, ami már csak a mérete miatt is példátlan a maga nemében, de persze a rajta tárolt információ sem másodlagos.

Szakkara a világörökség részének számít, a piramisok mellett állati temetkezési helyeket, sőt későbbi korokból származó keresztény monostorokat is magában foglal. Itt bukkantak rá tehát a páratlan papiruszra, amely jócskán ad munkát a régészeknek.

Eleinte 9 méterre becsülték a hosszát, de a helyreállítás során kiderült, hogy csaknem kétszer akkora. A Waziri-papirusz nevet adták neki, mégpedig az egyiptomi régiségek egyik mostani fejese, Mostafa Waziri után. Ez az első olyan ősi tekercs 100 éve, amely teljes szöveget tartalmaz.

Keletkezési idejét Krisztus előtt 50-re teszik, és a híres Halottak Könyvéből tartalmaz részleteket, ezzel pedig újfajta betekintést nyújt az egyiptomiak hiedelemvilágába, elsősorban arra vonatkozóan, hogyan képzelték el a halál utáni létezést. A frissen felfedezett szöveg elemzése természetesen még ezután következik, de az máris nyilvánvaló, hogy forradalmi leletről van szó.