Az ismét népszerűsége csúcsára érő Erzsébet királyné figurája nem véletlenül ihletett operettől Netflix-sorozatig mindenféle alkotást: a világszép asszony tényleg megelőzte saját korát.

Bögrétől az előkelő szállodákig, regényektől tucatnyi mozifilmig találkozhatunk Wittelsbach Erzsébet – hazánkban Erzsébet királyné, még szélesebb közönség számára pedig egyszerűen csak Si(s)si – alakjával.

A királyné pedig most ismét úgy tűnik, visszahódította, ha elsősorban nem is a mozivásznat, de a képernyőket és a figyelmet mindenképpen: a minap mutatták be a Netflixen az új Sisi-sorozatot, és ezzel párhuzamosan, de tőle teljesen függetlenül egy új Sisi-film is készült.

Mi pedig e furcsa negyedik hullám apropóján a mélyére merültünk a királynét övező kultusznak, hogy kiderítsük, miért tud halála után több mint százhúsz évvel is népszerű alakja lenni a királynőkre kevéssé fogékony 21. századi popkultúrának.

A Sisi-kultusznak alapvetően három korszakát láthattuk eddig (már ha önkényesen fel akarjuk osztani): életében és halála után – legalábbis nálunk – afféle földi szentként, a magyarok királynőjeként tisztelték. Erre rakódott rá a kedves, hollywoodi utánérzésű cukormáz a harmincas évektől kezdve – és világhírre is ekkor tett szert –, majd jött a hetvenes-nyolcvanas években a fordulat, és került előtérbe az önmegvalósító, lázadó nő. Most pedig itt a negyedik, a Netflix-sorozat Sisije.

De mi lehet az, ami Erzsébet királynét egymás után négy korszak számára is ennyire izgalmassá tette?

II. Erzsébet királyné kétségkívül sokoldalú nő volt, akiben minden korszak megtalálhatta a maga ideálját; Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő számos olyan toposzt megjelenített, amelyre fogékonyak a fantáziadús olvasók, nézők: szép volt, a korban ritka szerelmi házasságot kötött, sportos és művelt asszony volt, heves küzdelmet folytatott anyósával, óvta gyermekeit, meg persze ott volt fia, Rudolf trónörökös szintén tragikus halála, és így tovább, a méltósággal viselt merényletig. Megannyi kultuszteremtő vonás!