A Budapest Környéki és a Debreceni Törvényszék mint másodfokú bíróságok azon döntéseit adjuk közre, melyek arról szólnak, hogy a teljes nyári szünetet időszakos kapcsolattartási időnek kell-e tekinteni azzal összefüggésben, hogy a nyári szünetben a folyamatos kapcsolattartás szünetel. A törvényszék határozottan kifejti, hogy időszakos kapcsolattartásnak csakis a szabályozásban foglalt azon időszak tekinthető, ami a szabályozásban meg van jelölve.

Egyesületünk határozott álláspontja az, hogy időszakos kapcsolattartás idején nem él a folyamatos kapcsolattartás és az időszakos kapcsolattartással megegyező, gondozószülőt szülőt megillető időtartamban sem. Mivel a nyári kapcsolattartás legtöbb esetben úgy van szabályozva, hogy júliusban és augusztusban illeti meg a külön élő szülőt az időszakos kapcsolattartás, ezért a gondozószülőt is csak júliusban és augusztusban illeti meg – az időszakos kapcsolattartással megegyező – gyermekkel töltendő időtartam.

Tehát arra az időszakra, amire a szabályozás nem terjed ki, mindvégig a folyamatos kapcsolattartás szabályai érvényesek, amennyiben a kapcsolattartást rendező határozat ettől eltérően nem rendelkezik.

Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Debreceni Törvényszék mint másodfokú bíróság a 1.Pkf.20.962.2020/2. sz. végzésében, miszerint

„az egyezségben írt időszakos kapcsolattartás idejére a folyamatos kapcsolattartás valóban szünetel, azonban az ezt meghaladó időszakra a folyamatos kapcsolattartás szabályai vannak érvényben. A kérelmező fellebbezésében foglalt, ezzel ellentétes értelmezés ugyanis arra a méltánytalan eredményre vezetne, hogy az időszakos kapcsolattartással érintett hónapokban a kérelmező apa kapcsolattartási lehetősége a folyamatos kapcsolattartás gyakoriságához képest szűkülne. A kapcsolattartás ily módon történő korlátozása a céljának megvalósulását is veszélyeztetné, hiszen a Gyer. 27. § (1) bekezdése értelmében a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult közötti családi kapcsolatot fenntartsa, valamint a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse”.