Induló kapcsolatainkban valami olyat keresünk, ami mi nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk, amit elmulasztottunk elsajátítani, mert nem volt lehetőségünk, nem voltunk elég nyitottak, bátrak.

Izgalomba hoz az újdonság, és elvarázsol, rabul ejt a merőben ellentétes személyiség, egymáshoz ránt a szenvedély, a „másik felünk” megtalálásának idillikus, szerelmi révülete. Nincs ennél nagyobb eufória a szerelmek kezdeti lángolásában. Aztán ráébredünk, hogy az ellentétek valóban mágnesként vonzzák egymást, de mi emberek vagyunk, nekünk hasonlóvá kell válnunk.

Mert a szerelem nem elég. Az ellentétek vonzzák egymást, de tartósan képtelenek együtt boldogan élni. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető értékekről, az életről szóló elképzeléseik.

Két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élnek meg, otthon vannak. Ez az otthonosság érzése, ami talán a legfontosabb. Mert az otthon soha nem házakat, falakat jelent, vagy réztáblát a kapun, hanem fontos emberi kapcsolatokat, amelyekben úgy nyilvánulsz meg, az lehetsz, aki valójában vagy, és megfelelő társsá tudsz válni időközben. Az otthonosság érzése meghitt, őszinte kapcsolódás két ember között, amelyben a másik ember örömét leli az egyéniségedben, a küllemedben, az élethez való hozzáállásodban, és örül neked. Otthon nem pózolunk, nem színlelünk, nem tettetünk, és nem fizetünk a szabadságunkkal, csak hogy maradhassunk. Az összeillőségben a feszült légkör pillanatok alatt feloldható humorral, az együtt nevetés, egymás rezgéseinek átvétele elsimítja a konfliktusok élét.

Az összeillő emberek egymás humorára érzékenyek, egymást felvidítják. Égbekiáltó jel az, amikor a két ember nem érti egymást, nem tudnak egymás humorán nevetni, így idővel egészen ki is ölik egymásból a jókedvet. Azok a párkapcsolatok működnek a legjobban, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. Mert a szerelem és a szenvedély tényleg nem elég.

Az ellentétek vonzzák egymást, de képtelenek a harmonikus együtt létezésre. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető morális értékekről, az életről szóló elképzeléseik. Csak hasonló lelkületű, hasonló értékrendű emberek tudnak boldogan együtt élni.