„Saját édes gyermekemnek tartom minden filmemet” – mondja Herendi Gábor, akivel legújabb rendezése, a Toxikoma kapcsán beszélgettünk. Szóba került a filmek marketingje, a szakmai elismerések és a Bűnös város, de a rendező azt is elárulta, készítene-e horrorfilmet.

Beszélgetésünk idején már öt napja látható a mozikban a Toxikoma . Ilyenkor a kritikákkal, visszajelzésekkel, nézőszámokkal kelsz és fekszel, vagy a premier után „elengeded” a filmet?

Az a típus vagyok, aki a bemutatót követően figyelemmel kíséri a véleményeket és a nézőszámot. Szeretném, ha sokan megnéznék, még akkor is, ha más stílusú, mint a korábbi rendezéseim. Egy drámával nehezebb a széles közönséghez eljutni, mint egy vígjátékkal, de egyelőre kedvezőek a számok és a sajtóvisszhangok.

Illés Gabriella producer és a regény szerzője, Szabó Győző keresett meg a Toxikoma ötletével. Amikor felvázolnak neked egy filmtervet, produceri és reklámszakemberi szemmel is átgondolod, hogy érdemes-e belevágni?

Ilyen szempontokból is át szoktam gondolni, de a Toxikoma esetében érzelmi szempontok alapján döntöttem. A történetben én is érintett voltam, hiszen Győző a Valami Amerika forgatása előtt jött ki az addiktológiáról. A könyvet már megjelenése előtt, kézirat formájában elolvastam, és nagyon szerettem. Emellett vágytam rá, hogy más típusú filmet forgassak, mint eddig. Jól álltak a csillagok, amikor felkértek a Toxikomára, és elég gyorsan rábólintottam.