A zero waste, vagyis a hulladékmentes életmód, amelynek követői a csomagolásmentes hétköznapokat tűzték ki céljul, hazánkban is egyre népszerűbb. Rezes Judit is így próbálja élni a mindennapokat, sőt a Jászai Mari-díjas színésznő az Indexnek elárulta, hogy már gyerekként is vonzotta ez a fajta életszemlélet.

Hol találkozott először a zero waste életmóddal?

Gyerekkoromban, bár akkor még nem így hívtuk. A családunkról tudni kell, hogy négy generáció élt együtt, így akadt kitől útmutatást szerezni. A szülők, nagyszülők életszemléletét teljesen magamba szívtam, ők tanítottak meg például a saját magunk által termelt zöldségek és gyümölcsök fontosságára. Emlékszem, amikor nyolcéves voltam, eldöntöttem, sosem fogok szemetelni, minden esetben elsétálok a legközelebbi kukáig, gimnazistaként pedig igyekeztem minden bevásárlást a lehető legkevesebb szemét kitermelésével megoldani. Fiatal felnőttként ez egy rövid időre háttérbe szorult, és csak az első fiam születésekor tértem vissza a zero waste életmódhoz. Gondolok itt arra, hogy amikor elkezdődött a hozzátáplálás időszaka, igyekeztem minőségi, termelői piacról vásárolt élelmiszerekből főzni. Remélem, megérem, hogy újra az lesz a normális, ahogyan gyerekként éltünk, harmóniában a környezetünkkel. Mindenesetre én igyekszem mindennap úgy enni, lenni, élni, mint ahogy tanítottak.

Mire cserélték a legfontosabb háztartási kellékeket, gondolok itt a csomagolószerekre vagy a főzéshez, mosáshoz szükséges eszközökre?

A mindennapokban a szénsavas víz szódakészítő gép segítségével kerül a poharunkba, sőt a gázpalack is visszaváltható cserepalackra. Az alufóliát és a folpackot méhviaszra cseréltem, mellyel a csomagolás is sokkal könnyebb. A műanyag zacskók természetesen szóba sem jöhetnek, inkább textilszatyrokkal indulok útnak. Öblítőt nem használunk, csak ecetet, a ruhákat illóolaj hozzáadásával illatosítjuk, emellett 30 fokon vagy még kevesebben mossuk őket. Időnként a gyerekünket az ismerős osztálytársakkal együtt visszük iskolába, a többi szülővel rotációban váltva egymást, sőt időként a közösségi elektromosautó-megosztást választjuk, ezzel is óvva a környezetet. Csomagolásmentes tisztítószereket vásárolok, van saját veteményeskertünk, gyűjtjük az esővizet, és komposztálunk. A szezonális gyümölcsökből befőttet és lekvárt készítek, de a fagyasztóba is kerül pár adag, nyáron isteni fagylalt lesz belőlük. Teljesen más az ízük, mint a boltban vásárolt élelmiszereknek, emellett sokat spórolunk ezzel a megoldással. A kisebb gyerek a nagyobb gyerkőc ruháit kapja. Érdekesség, hogy édesanyám korábban szintén eltett néhány holmit a bátyám és az én dolgaim közül, így vannak olyan darabok, melyeket most a saját lurkóimon látok viszont.