Daróczy Zoltán 1938. június 23-án született Bihartordán. A Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1956-ban, 1961-ben pedig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE) szerzett kitüntetéses matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári oklevelet. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ösztöndíjasa lett a Rényi Intézetben. Ezalatt az idő alatt szerezte meg az egyetemi doktori fokozatot Aczél János irányítása mellett.

1963-tól egy évig a Bécsi Egyetem Matematikai Intézetének munkatársa volt. A matematikai tudomány kandidátusa, illetve matematikai tudomány doktora értekezéseit 1967-ben, illetve 1976-ban védte meg. Az MTA 1985-ben levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választotta.

A KLTE Analízis Tanszékének vezetését 1968-tól 1984-ig látta el. 1984-től 1989-ig a Matematikai Intézet igazgatója volt. Ezekkel a megbízatásokkal párhuzamosan 1969 és 1974 között a KLTE Természettudományi Karának dékánhelyettese, majd 1974 és 1980 között dékánja volt. 1976-ban lett egyetemi tanár. 1984-ben az egyetem rektorhelyettesévé, 1987-ben pedig rektorává választották három évre. 1990-től 2008-ig a KLTE, majd a Debreceni Egyetem Matematika és Számítástudományok Doktori Iskolájának vezetője volt, ezt követően professor emeritus címet kapott.

Daróczy Zoltán csaknem öt évtizeden keresztül volt a KLTE Természettudományi Kar matematika tanárszakos és matematikus hallgatóinak meghatározó és széles körben kedvelt oktatója. Előadásain hallgatóival megszerettette a mértékelméletet és a valós függvénytant. Híresek voltak speciálkollégiumai, amelyeken hallgatóit eljuttatta az aktuális kutatási kérdésekig.

Az 1960-as évektől kezdve szinte haláláig vezette az Aczél János által alapított függvényegyenletek és függvényegyenlőtlenségek kutatócsoportot, amely irányítása alatt világszerte nagy elismerést szerzett. Fiatalon a legfontosabb eredményeit az információelméletből származó függvény-egyenletek vizsgálatában, a Shannon entrópia karakterizációival kapcsolatban érte el. Az ezeket az eredményeket is felhasználó, Aczél Jánossal közösen írt monográfiája ezernél is több hivatkozást hozott számára. A közepek elméletéhez való hozzájárulása is jelentős. Bevezette az eltérés-közepek fogalmát és megoldotta az ezekkel kapcsolatos egyenlőségi, homogenitási és összehasonlítási problémákat. Alapvető eredményeket ért el a közepekre vonatkozó úgy nevezett invariancia egyenletek vizsgálatában is.  Lényeglátó képességének köszönhetően a vele kapcsolatban álló kutatók, oktatók mindig a témakör legfontosabb kérdéseire koncentrálhattak. Témavezetése mellett 14 tanítványa szerzett PhD fokozatot, akik többsége ma is aktív, nemzetközileg is elismert oktató- és kutatómunkát végez.

Tudományos pályája mellett a rendszerváltást követő politikai életben is aktívan részt vett. Az 1990-es országgyűlési képviselő-választáson a Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar megyei területi listájáról szerzett mandátumot. Négy évvel később az egyik debreceni egyéni körzetet megnyerve lett újra parlamenti képviselő.

Daróczy Zoltán hazai elismertségét többek között az Akadémiai Díj (1979), a Szele Tibor-emlékérem (1986), a Szent-Györgyi Albert-díj (1998), a Széchenyi-díj (2004) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008) mutatja. Tudományos tevékenységét külföldön is elismerték, a Hamburgi Matematikai Társaság (ami a világ egyik legrégebbi tudományos társasága) 2008-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 2011-től és 2012-ig a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja is volt.

Tanítványaival, munkatársaival nem csak szakmai, hanem bensőséges emberi kapcsolatokat is ápolt. A vezetésére bízott közösségeket nagy empátiával, hozzáértéssel irányította, tanácsaival, szeretetével mindannyiunk életét segítette. Olvasottsága, műveltsége, nyitottsága és tájékozottsága mindannyiunk számára példaértékű volt. Halálával a Debreceni Egyetem egy kiváló oktatóját, kutatóját és szellemi vezetőjét veszítette el.

Páles Zsolt egyetemi tanár, az MTA r. tagja

Daróczy Zoltán professzort a Magyar Tudományos Akadémia, a Debreceni Egyetem, valamint a Természettudományi és Technológiai Kar saját halottjának tekinti.