- Ha jól tudom 1999-ben lettél a Sziget sajtófőnöke, hogyan kerültél oda?

Politológusként végeztem az egyetemet, de a gyakornoki időn kívül sohasem foglalkoztam politikával. A diploma után, mivel megszereztem a kulturális menedzseri diplomát is, inkább ez utóbbi érdekelt. Először Salamon András Közel a szerelemhez című film forgatásán dolgoztam, majd váratlanul jött egy megkeresés, hogy az akkor formálódó index.hu-hoz keresnek kommunikációs munkatársat. Ezzel párhuzamosan a Sziget PR-sajtó csapata is megújulás előtt állt, ahol engem bíztak meg a sajtófőnöki feladatokkal. Egy darabig párhuzamosan futott a kettő, végül a Szigetet választottam.

 - A sajtófőnök munkája miből áll pontosan?

Egy olyan időszakban érkeztem a Szigethez, amikor zajlott a fesztivál újrapozícionálása, amiben komolyabb szerepet szántak a sajtómunkának. Első feladatom volt tehát, hogy kollégáimmal kialakítsunk egy működő rendszert, ami segíti a megújulási folyamatokat, aktív sajtókapcsolati munkára épül és felvázol egy PR stratégiát. Egyrészt ki kellett alakítani egy belső kommunikációs rendet, az információ áramlásának hatékonyabb rendszerét, azt, hogy a Sziget Szervezőirodán belül felgyülemlett nagy mennyiségű, a média számára is érdekes információt hogyan rendszerezzük és milyen formában juttassuk el a releváns médiumokhoz. Folyamatosan bővítettük a Sziget kapcsolatrendszerét, a kommunikációs stratégiánkban egyre inkább szerepet kaptak a hagyományos kulturális kommunikáción túl, a Sziget egyéb értékeinek és eredményeinek kommunikálása. Időközben egyre több rendezvénye lett a Szervezőirodának, így egy erősebb PR/sajtóosztályt kellett létrehozni, ebben az én feladatom azóta is a meglévő és a hosszú idő alatt igencsak szerteágazó sajtókapcsolatok ápolása. Hozzám érkeznek be az újságírói megkeresések, én irányítom a fesztiválok akkreditációs munkáját, tőlem kapnak információkat, híreket az újságírók én szervezem az interjúkat és közben részt veszek a PR stratégiai döntések meghozatalában.

- Amikor még nem volt internet, hogyan működött a munkád? Gondolom lassabban és nehezebben jutottak el a hírek az emberekhez.

Annyira azért nem dolgozom régen a szakmában, 24 évvel ezelőtt volt már internet, akkor formálódtak az online médiumok, lásd például az index.hu, amibe elég jól beleláttam. Az igaz, hogy teljesen más volt a tempó, ha nem lenne boomer dolog, akkor azt mondanám, hogy visszasírom azt az időt, amikor volt a munkanapnak vége, a lapzárták után „megállt az élet”, emaileket nem láttunk a telefonon éjjel-nappal, és a social médiában váratlanul felbukkanó hírek sem tudták egycsapásra felborítani egy–egy nap menetrendjét. Igazi slow life volt, a mai életmódunkhoz képest.

- Emlékszel még az első sajtóanyagra, amit te küldtél ki a Sziget neve alatt?

- Nem teljesen, de talán – az azóta már hagyománnyá vált - a májusi sajtótájékoztatóhoz készült, az azévi programokkal, fellépőkkel kapcsolatban. Abban az időben mindenki várta a nyár eleji sajtóeseményt, mert akkor kiderült, ki lép majd fel, milyen programok lesznek. Most már egész évben kommunikálunk, amint hírértékű információink vannak.

- A munka mellett van időd azért megnézni egy-egy koncertet a szigeten?

Nincs és nem is szempont. Persze kíváncsi vagyok jó néhány koncertre, hálás is vagyok, ha bele tudok nézni,  és igyekszem minden helyszínen eltölteni egy kis időt, de koncertnézés, bulizás nem fér bele. Ha hajnalban lenne is erre idő, inkább alszom egy-két órát még.

- Szerinted mi a Sziget sikerének titka? 

A sokszínűsége az általa nyújtott szabadság érzése, ami nem korlátozódik csak arra, hogy bulizhatsz egy hétig, szabadon. Minden tekintetben elfogadó, befogadó és támogató hely. Kulturálisan pedig éppen olyan izgalmas, mint a világunk. Több mint 50 ország művészei hozzák el az alkotásaikat, mutatják meg, hogyan reflektálnak a világunkra, és azt gondolom, ha ez nem is jelenik meg tudatosan a jegyvásárlásnál, befolyásolja azt, hogy úgy döntenek a látogatóink, hogy itt töltenek néhány napot. Persze nyilvánvalóan az is vonzó, hogy a Nagyszínpadon világsztárok lépnek fel, de ma már egy-egy jó koncertért nem feltétlenül kell a Szigetre jönni.

És annak ellenére, hogy sorjáznak a sztárok Budapesten egész évben, egyre nagyobb az érdeklőés a fesztiválozás iránt, ráadásul a legnagyobb piacunk, ha úgy tetszik, Magyarország, Több mint 100 orszábból érkeznek a vendégeink, de legtöbben itthonról. A jövő évi Szigetre már meghirdettünk egy early bird flash sale akciót és anélkül, hogy ismernék a fellépőket, több mint kétszer annyian vettek bérletet, mint a Covid után nagyon várt 2022-es fesztiválra.Nagy megújuláson is átesett a Sziget minden tekintetben, de az körvonalazódik, hogy hozzánk a „feeling” miatt jönnek a látogatók.

- A munkád szorosan kapcsolódik a zeneiparhoz, magánemberként mely zenekarok vagy előadók vannak vagy voltak rád a legnagyobb hatással?

Nem emelnék kis senkit, hosszasan tudnám sorolni, mely előadók tetszettek. Inkább az a fontos, hogy megismertem olyanokat, akikről nem is tudtam, hogy léteznek és sokkal gazdagabb lettem tőlük. A munkám miatt mindig érnek új impulzusok, megismerek új produkciókat, gondolatokat és megoldásokat vagy egy-egy előadót új oldaláról is megfigyelhetek, ami sokszor okoz kellemes meglepetést. Ezekért az élményekért és tapasztalásért nagyon hálás vagyok.

- A Szigeten fellépő sztárokkal szoktál találkozni?

Nincs közvetlen kapcsolatunk a nemzetközi sztárokkal, mi menedzsment szinten tartjuk a produkciókkal a kapcsolatot. Néha látom őket a backstageben, de ha nincs dolgom ott, nem is vagyok bent.

- Melyik sziget volt a számodra legjobb? 

Az idei, azaz a 2023-as Sziget sok szempontból nagyon kedves. Visszaadta a hitemet abban, hogy szükség van a közösségi élményekre és az emberek szeretnek és tudnak együtt, békésen bulizni, elfogadják egymást. 2022-es a Covid utáni nagy kiszabadulás éve volt, a maga kételyeivel és feszültségével, az idei év nekem másnak tűnt, okot adhat optimizmusra. 

Vető Viktória párja, Marinka Csaba a Sziget PR-főnöke, a beszélgetés második részében őt kérdeztük, melyet hamarosan olvashattok itt a Music Backstage oldalon.