Backstage
2022-03-18

Elszabadult a zeneipar, innentől minden jó lesz?

Jó hírt hozott a mai Kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a könnyűzenei szektornak. De valóban jó lesz mostantól minden?

„Március hetedikétől, hétfőtől megszűnik a maszkviselési kötelezettség, kivéve az idősotthonokban és a kórházakban. Kivezetjük azt a szabályt is, amely biztosítja, hogy a munkáltató kötelezővé tegye a koronavírus elleni oltást, kivéve két területet: a szociálisat és az egészségügyit. Feloldjuk a védettségi igazolvány használatára vonatkozó szabályokat is, ugyanakkor fenntartjuk az egészségügyi veszélyhelyzetet, a lehetséges hatodik hullám veszélye, valamint a kormány cselekvőképességének fenntartása miatt.”

A bejelentés után zenekarok és szervezők csaptak a levegőbe, több mint másfél éve erre vár a rendezvényszervezői szakma, levegőhöz jut a szektor, végre szabad a mozgástér, eltűnnek a korlátozások. Látszólag. Mert azért egy pillanatra érdemes elgondolkodni, hogy vajon a jövőben valóban visszatér-e a 2019 körüli állapot, vagy semmi nem lesz már olyan mint régen…

Erre nyilván senki nem adhat biztos választ. Jelenleg csak annyit lehet kijelenteni, hogy végre mindenki korlátozások nélkül mehet koncertekre, egyéb eseményekre, nem kell a védettségi kártya, nincs oltási kötelezettség, létszámstop a koronavírus miatt, tehát elhárultak az akadályok a közönség, a szakma és az előadók elől, szabad már a pálya. A mai reakciók alapján látható, hogy mostantól ebben bízik mindenki, megy a felhívás ezerrel, hogy innentől jönnek a dátumok, rögtön teltházakról, turnékról, szabadságról és a közönség visszatéréséről ábrándozik a hazai szakma apraja-nagyja.

Kicsit legyünk mi akkor most ünneprontók. Nehéz időszak lesz, ki tudja meddig. Sok, rendkívül komoly tényező az, amiért ezt mondjuk. Lehet, hogy könnyű a zenészeknek visszatérni a színpadra, de a közönségnek meg nehéz visszatérni a nézőtérre. Óvatosság kell most, nem örömtánc.

Jelen pillanatban a szomszédban sajnos háború van. Nem tudjuk meddig tart és mennyire sodródik bele az ország, de még ha sikerül is távol tartani magunkat, a gazdasági életre már most érezhetően komoly hatása van. Az euro árfolyama az egekben, jönnek az emelkedő emergiaárak, az élelmiszeripar is hamarosan kedvezőtlen változásokat jelent be. És ezek csak az alapok, sok minden változik még. Hamarosan az emberek mindennapjaiba beszivárog a gazdasági válság, a családi kasszák egyre jobban megérzik majd ezt a terhet. Innentől kezdődik a spórolás és tartalékolás, aminek első áldozata ismét a szórakoztató ipar lesz. Mindamellett, hogy mindenki próbálja optimális szinten tartani a belépők árát, az emelkedő rezsiköltségek miatt képtelenség lesz, tehát emelni kell, mert nem tud rentábilis lenni a rendezény, hiába minden közönségbarát próbálkozás, a zenészeknek saját zsebből fizetni kell. Van tankolás, meg busz bérlés, van technika bérlés, terembérlés, nyomdaköltségek (a papír ára egy éve kúszik felfelé), stáb gázsik (sokan eltűntek a szakmából ha vissza is jön valaki annak ára van), hirdetések, és még sorolhatnánk. Mindennek ára van, egyre magasabb költségekkel indulnak a rendezvények, szervezők, klubok, koncerthelyek, fesztiválok csukhatnak be. A jegyár tehát vízválasztó. Vajon megtehetjük e a jövőben, hogy hetente, kéthetente vagy akár havonta egy-egy koncertre, buliba elmehessünk?

De ne szaladjunk ennyire előre. Az elmúlt két évben sajnos sikerült a közönség jelentős részének leszoknia a szórakozásról, kimondhatjuk megváltoztak a fogyasztói szokások. Félelemből, kártyahiányból, dacból vagy csak lustaságból. Nem mi mondjuk, koncertszervezők és zenekarok tapasztalatait tesszük közzé. Hiába lehetett 500 fős koncerteket adni, sokaknak még az sem sikerült. Hiába lehetett az elmúlt hónapokban koncerteket adni, sokaknak ez sem sikerült. Turnék maradtak el, szórakozóhelyek zártak be, zenekarok és előadók szüneteltették tevékenységüket. És ennek csak az egyik oka volt a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedés. Eltűnt a koncertre járó közönség egy jelentős része. És akkor itt jön a nagy kérdés, vajon március 7-től visszatérnek?

Nézzük csak mi várható előadóművészeti oldalról. A mai bejelentés után, láthatóan felbátorodtak a zenészek és a szervezők. Hirtelen nagy mozgolódás lett, nem adunk pár hetet és elszaporodnak, vagy inkább elszabadulnak a rendezvények. Már ma számtalan előadó és zneekar ígértet tett arra, hogy jönnek a koncert dátumok. Ráadásul a fesztiválok is mély levegőt vehetnek, egy hónap múlva már jönnek a komolyabb kampányok, beindul egyfajta licitálás, ki mit kínál, mennyiért, próbálja megszerezni a fesztiválra járó közönséget a másik elől. Az, hogy a külföldi fellépőkkel mi lesz továbbra is kérdéses, de vegyük a kedvezőbb verziót, minden bejelentett koncertet megtartanak a nyáron, tehát jönnek a csúcsnevek is. Ezzel óriási koncert-dömping várható, kemény menet mindenkinek talpon maradni és meggyőzni az eleve bizonytalan közönséget, az eltűnt rajongótábort, a jegyvásárlót. 

Lesz miből válogatni ez az egy szinte biztos. Mi pedig bízzunk benne, hogy a fenti sorok csak túlzott óvatosságból születtek és végre tényleg mindenki meg és visszakaphatja mindazt, amit 2020 márciusától elvesztett.

 

 

Fenyő Miklós: Made in Hungaria vagyok, magyar termék

Rekviem, de nem egy álomért – Korn: Requiem lemezkritika

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek