Hogyan jött a megkeresés feléd, és egyértelmű volt-e a válaszod a felkérésre?

Hogyne, hiszen a megkeresés megtisztelő volt számomra, mivel a válogatottól hívtak. Tavaly is megrendezték már ezt az eseményt Magyarországon, akkor Gulácsi Péter volt a nagykövet, most pedig arra gondoltak, hogy mi lenne, ha én állnék be a csapat mellé vagy mögé, ezt a felkérést pedig természetesen nagyon nagy örömmel és büszkeséggel fogadtam el. Ezt mindig 100 nappal előtte szokták bejelenteni, hogy ki lesz a nagykövet, de aztán amikor beállítottam a válogatottsági rekordot, így 109 nappal előtte tették közzé hivatalosan, hogy én leszek a Magyarországon rendezett Eb nagykövete. Természetes volt számomra, hogy igent mondjak a felkérésre, és nagy örömmel segítek, ott voltam a sorsoláson is, és szerencsére nagyon jók az előjelek, de nyilván a csapaton fog múlni minden.

Akik követik a munkásságodat, azok azt is tudhatják, hogy előszeretettel mentorálod a csapattársaidat, az idősebbeket és a fiatalabbakat is egyaránt. Mikor fedezted fel magadban ezt a pedagógiai képességet?

Ehhez először is azt kellett, hogy egy olyan közösségben nőjek fel, és itt most a legeslegelejére gondolok, tehát a Dombi Tibi, Sándor Tomi szériára, akiktől folyamatosan azt tanultam, hogy csak azután beszélhetünk, hogyha van teljesítményünk. Azzal, hogy úgymond az ő kezük alatt nőttem fel, az olyanfajta magabiztosságot és jellemet adott az életutamra, mellette pedig az is, hogy 10-12 évet külföldön töltöttem és ott a csapatomnak az utolsó éveimben már csapatkapitánya lettem, tehát mindez egy olyan szemléletet és személyiséget adott nekem, amivel soha sem féltem, hogyha új közösségbe kellett beilleszkednem. Nem féltem tőle, hogyha fel kellett emelnem a hangomat, vagy, hogy elmondjam, ha valami nem tetszik, ezekből pedig azt gondolom, hogy az évek alatt folyamatosan fejlődtem és fejlődök azóta is. Azt pedig ugyanúgy felvállaltam, ha olyat mondtam vagy tettem, és pont ezért vagyok és leszek szerintem hiteles, hiszen nem kerültem emiatt a konfliktusokat, bár nem mintha a karrierem a konflikusokról szólt volna. Azt gondolom, hogy az őszinteség néha fájó tud lenni, ugyanakkor bele kell állni, mert azt hiszem, hogy pont ez az, ami visz előre. Így véltem ezt felfedezni, és igenis bátran mertem azt is elmondani, hogyha valami nem tetszett.

Természetesen tudom, hogy mennyi jó hatása van annak, hogyha az embert pozitív dicséret illeti, tehát ezt a balanszt meg kell találni, hogy mikor illeti a csapatot vagy egy játékost dicséret és mikor kell egy picit visszább rántani. Úgyhogy szerintem ez is egy jó folyamata a fejlődésemnek, és ez az évek során fokozatosan alakult ki, mivel ha az embernek csapatkapitányi karszalagja van, az egy olyan felelősséggel jár, ami egy nagyon komoly szintfelmérő a személyiségét illetően.

A válogatott keretében Debrecenből Hornyák Csaba játékosunk szerepel, vele találkoztál már, esetleg valamilyen jó tanáccsal elláttad?

Nem még személyesen nem találkoztam vele, egy pár héttel ezelőtt a pályán már igen, amikor volt egy egymás közti játékunk, épp válogatott szünet volt és nem volt meg a létszámunk, ezért a második csapatból is jöttek fel hozzánk fiatalok. Akkor találkoztunk a pályán, de személyesen még nem sikerült. Beszéltem Belvon Attila szövetségi edzővel, hogy nagyon örülne neki, ha bemennék a csapathoz és egy-két szót mondanék a fiúknak a torna előtt, ez pedig természetesen meg is fog történni. Nagyon remélem, hogy ezzel is tudok nekik segíteni, esetleg olyat mondani, amivel picit leveszem róluk azt a fajta felelősséget, hogy ezt az egészet ne úgy éljék meg, hogy itt kötelező győzelem van, hanem minden pillanatát élvezzék ki, hiszen ez a korosztály abszolút arról szól, hogy meg tudják magukat mutatni. De természetesen mindemellett azzal is tisztában legyenek, hogy Magyarországot képviselik.

kép: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség