Víz alatti vízesés

A Föld legnagyobb vízesése a felszín alatt zuhog a feneketlen mélységbe

Kevesen gondolnák, de bolygónk legmagasabb és legnagyobb vízhozamú vízesése nem a szárazföldön, hanem az óceán sötét mélyén rejtőzik. A Grönland és Izland közötti tengerszorosban percenként több millió köbméter fagyos víz zuhan a feneketlen mélységbe. Ez a lélegzetelállító természeti jelenség ráadásul nemcsak látványos geológiai kuriózum, hanem a globális éghajlati rendszer egyik legfontosabb motorja is. Amikor vízesésekre gondolunk, a legtöbbünk szeme előtt a Niagara dübörgő víztömege vagy a Viktória-vízesés szivárványos párafelhője jelenik meg. A vízesések igazi rekorderét azonban hiába keresnénk a kontinensek felszínén: a bolygó vitathatatlanul leghatalmasabb zuhatagának legmagasabb pontja több száz méterrel az északi tengerek felszíne alatt rejtőzik. A Dánia-szorosban (más néven Grönland-szorosban) kialakult tenger alatti zuhatag a mélyben egy olyan gigantikus vízmozgási folyamat folyamatosan járó motorja, amely nélkül az északi félteke éghajlata teljesen másként festene. A Dánia-szorosi tenger alatti vízesés méreteit a szárazföldi viszonyokhoz szokott emberi elme alig képes felfogni. Míg a szárazföld legmagasabb egybefüggő zuhataga, a venezuelai Angel-vízesés hivatalos adatai szerint 979 méter magasról bukik alá, addig a Dánia-szorosban a fagyos víztömeg megközelítőleg 3500 métert ereszkedik lefelé az Atlanti-óceán mélytengeri medencéjébe. A zuhatag szélessége eléri a 160 kilométert, a mélybe ömlő víz mennyisége pedig meghaladja a másodpercenkénti 3–5 millió köbmétert. Ez a vízhozam a Niagara-vízesés legintenzívebb áramlásának is a kétezerszerese, és a Föld legnagyobb folyóját, az Amazonast is messze kenterbe veri. De hogyan alakulhat ki egy ekkora vízesés a víz alatt anélkül, hogy a környező víztömeg egyszerűen kiegyenlítené azt? A sarki hidegben lehűlő és a jégképződés során sóban gazdagabbá váló északi vizek rendkívül sűrűvé válnak. Amikor ez a nehéz, dermesztően hideg északi-sarki víztömeg a Grönlandi-tenger felől dél felé áramlik, eléri a Dánia-szoros tengerfenéki hátságát. A hátság túlsó oldalán a jóval melegebb és kevésbé sűrű Irminger-áramlat vize található. Amint a nehezebb víztömeg átbukik a tenger alatti gerinc peremén, a gravitáció hatására azonnal a medence fenekére bukik, létrehozva a lenyűgöző tenger alatti zuhatagot. Ez a monumentális mélységi zuhatag jóval több, mint különleges természeti látványosság: a globális óceáni szállítószalag működésének egyik legkritikusabb pontja. Amikor a fagyos és sűrű víz lezuhan a Dánia-szorosban, létrejön az úgynevezett Észak-atlanti Mélységi Víz. Ez a mélyben dél felé hömpölygő, hatalmas tömegű áramlás valósággal elszívja a felszíni meleg vizeket délről észak felé, ami közvetlenül fenntartja a Golf-áramlat és az Észak-atlanti-áramlat keringését. Ez a körforgás felelős azért, hogy Észak- és Nyugat-Európa éghajlata jóval enyhébb, mint az azonos szélességi körön fekvő észak-amerikai vagy szibériai területeké. A tenger alatti zuhatag tehát gigantikus szivattyúként működik: fenntartja azt a dinamikai egyensúlyt, amely nélkül Európa északi része fagyos tundrává változna.

forrás: blikk.hu