Palack a múltból

123 év után került elő egy palack a világítótorony falából

Különleges felfedezés történt a Tasmania délkeleti partjainál található Cape Bruny világítótoronyban, amely Ausztrália egyik legrégebbi ilyen építménye. Brian Burford festőmester a torony lámpatermében végzett munkálatok során egy üvegpalackot talált a fal üregében, amelyben egy 1903. január 29-én írt levelet rejtettek el. A dokumentum szerzője JR Meech, a Hobarti Tengeri Hatóság világítótorony-ellenőre volt, aki részletesen beszámolt a világítótorony akkori felújításáról, beleértve az új lépcsőház, padló, lámpaterem és lencse beépítését, valamint a projekt költségeit és a munkálatokban részt vevők nevét. A levél nemcsak a világítótorony történetének egy fontos pillanatát örökíti meg, hanem betekintést nyújt Tasmania távoli világítótornyainak építésébe és karbantartásába is, amelyeket Meech felügyelt. A Cape Bruny világítótorony 1903-as korszerűsítése során például távírókapcsolattal is ellátták az építményt, ami jelentős technológiai előrelépést jelentett. A levél felfedezése és megőrzése azonban nem volt egyszerű feladat. Az üveget bitumenbe mártott parafa dugóval zárták le, amelyet a Tasmaniai Múzeum és Művészeti Galéria restaurátorainak nagy óvatossággal kellett eltávolítaniuk, hogy ne sérüljön meg sem az üveg, sem a benne lévő törékeny papír. A levél kibontása és megfejtése több napot vett igénybe, mivel a dokumentum szorosan összehajtva helyezkedett el az üvegben. A felfedezés jelentőségét Annita Waghorn, a Tasmaniai Parkok és Vadon élő Állatok Szolgálatának történelmi örökségért felelős vezetője is kiemelte. Elmondása szerint a lelet egyfajta „híd az időn át”, amely összeköti a múlt világítótorony-őreit a jelen gondnokaival. A levél különleges értéket képvisel, hiszen nemcsak a világítótorony történetének egy szeletét őrzi, hanem a korszak technológiai és társadalmi viszonyairól is tanúskodik. A dokumentumot a tervek szerint hamarosan nyilvánosan is kiállítják, bár a pontos helyszínt még nem határozták meg. A Cape Bruny világítótorony története szorosan összefonódik Tasmania tengeri örökségével. Az 1838-ban épült torony közel hét évtizeddel az első lámpagyújtás után esett át az említett korszerűsítésen, amelyben William John Hawkins, a világítótorony akkori felügyelője is részt vett. Hawkins 1876 és 1914 között szolgált a toronyban, és munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a világítótorony a régió egyik legfontosabb navigációs pontjává váljon.

forrás: blikk.hu