Mérgezőállatok Magyarországon

Vigyázz velük, ha kirándulsz!

Nem kell egzotikus tájakon, őserdőkben és távoli sivatagokban kalandoznunk ahhoz, hogy olyan hüllőkkel, rovarokkal vagy éppen kétéltűekkel találkozzunk, melyek – ha nem is minden esetben halálosat, de – veszélyt jelenthetnek ránk, emberekre. A házi méh igen hasznos állat. Rengeteg növény beporzásáért felelős, ennélfogva pótolhatatlan szerepe van az ökoszisztémában, tehát közel áll az emberek szívéhez. Ám nem árt észben tartanunk, hogy a jó viszony csak addig tart, amíg közvetlenül nem keresztezzük egymás útját. Bár a hím házi méhek, vagyis a herék nem jelentenek veszélyt az emberre, a nőstények nagyon is, mégpedig a potrohvégükön található mérgező fullánkjuk miatt. A házi méh ezt a fullánkot az emberbe mélyesztheti, ennek pedig könnyen lehet tragikus kimenetele, amellett, hogy a szúrás egyébként az állat számára is a véget jelenti. Egyetlen méhszúrással nagyjából 0,1 mg méreganyag kerül az emberi szervezetbe, ám az erre érzékenyeknél már ez az adag is halálos dózis lehet. Ha viszont egy egész méhraj célpontjává válunk, nem számít, hogy nem vagyunk allergiások, hiszen körülbelül 40 csípéstől kezdődően már mindenképpen komoly következményekkel kell számolnunk. A házi méh főleg akkor veszélyes, ha a nyakunkat szúrja meg, vagy ha véletlenül lenyeljük, és a csípés a torkunkat éri. Ebben az esetben ugyanis a gégefő nyálkahártyája rendkívül gyorsan megduzzad, ez pedig fulladást okozhat. Talán sokaknak meglepő, de Magyarországon is találkozhatunk mérges kígyókkal. A keresztes és a rákosi viperát is érdemes inkább elkerülni. A két vipera közül az előbbi a veszélyesebb, akit ugyanis megmar egy keresztes vipera, az nemcsak erős fájdalomérzetre számíthat, hanem duzzanatra, valamint kékes elszíneződésre is. A fájdalom idővel elmúlik, de mielőtt végleg megszűnne a kellemetlen érzés, még több mint egy héten keresztül bizsergést tapasztalhatunk azon a helyen, ahol a hüllő belénk mélyesztette a méregfogait. Mindemellett a kígyómarás hatására begyulladhatnak a nyirokcsomóink, szédülést, szapora pulzust, hányást, hasmenést is tapasztalhatunk, rosszabb esetben pedig akár halálos kimenetelű vérnyomáscsökkenés vagy légzésbénulás is bekövetkezhet. Jó hír azonban, hogy az ilyen típusú kígyómarásoknak mindössze 1%-a végződik tragédiával, sok esetben pedig számottevő tünetek sem jelentkeznek. Habár sokan iszonyodnak tőlük, a legtöbb hazai pók esetében nincs igazán okunk a félelemre, pláne nem azoknál, amelyekkel a háztartásokban rendre összefuthatunk. Részben hazánk tájain is elterjedt azonban a mérges dajkapók, mellyel viszont nem ajánlatos kikezdenünk. A sárgászöld potrohú és vöröses fejtorú mérges dajkapóknak egészen rémisztő kinézetű csáprágói vannak, ezen található a méregmirigye is. Ha ilyen pók mar meg minket, a biztonság kedvéért inkább keressünk fel egy orvost, mert ugyan halálos kimeneteltől nem igazán kell tartanunk, komolyabb duzzanatra, elszíneződésre és erős fájdalomérzetre azért így is számíthatunk. Nem meglepő az sem, ha valakinél fejfájást, hányást vagy lázat okoz a mérges dajkapók csípése, és bár ezektől a tünetektől szerencsére pár nap alatt búcsút vehetünk, a vörösre váltó duzzanattól sajnos nem tudunk majd ilyen gyorsan megszabadulni. Ezt kezeljük borogatással és az orvos által javasolt kenőccsel! A sárgahasú unkát nem biztos, hogy észrevesszük egy-egy erdei kirándulásunk során, mert barnás színezetű hátának köszönhetően többnyire nagyszerűen beleolvad a környezetébe. Ha azonban valami megriasztja, hassal felfelé fordul, alfelén látható sárga foltjai pedig – hiába szolgálnak riasztásként – sok kisgyerek érdeklődését felkelthetik, akik esetleg kedvet érezhetnek ahhoz, hogy megérintsék az élénk színű békát. Ha ilyesmit észlelünk, azonnal lépjünk közbe, és próbáljuk valamilyen módon megmosni gyermekünk kezét! Ha ugyanis sikerül megelőznünk, hogy a sárgahasú unka által kiválasztott, az ellenség elűzését szolgáló váladék szembe vagy orrba kerüljön, nem kell problémáktól tartanunk. Amennyiben azonban a váladék belekerül a szembe vagy az orrba, a nyálkahártya erős, égető fájdalma miatt vélhetően keserves sírásra kell számítanunk. Ennél komolyabb következményekre szerencsére nem.

forrás: greendex.hu