Költöző növények

A növények is költöznek a klímával, jönnek az új betolakodók

A növényekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy helyben maradnak. Végül is gyökerük van, nem szoktak látványosan összepakolni, és ritkán látható, hogy egy bálványfa reggel fél nyolckor elindulna a buszmegálló felé. Csakhogy a növények igenis mozognak. Csak lassabban, magokkal, sarjakkal, széllel, vízzel, állatokkal, emberi közvetítéssel. A klímaváltozás pedig új helyzetet teremt. Ahogy a hőmérséklet, csapadék, telek keménysége és nyarak hossza változik, egyes növényfajok új területeken találhatnak kedvező feltételeket. Köztük olyanok is, amelyek idegenhonosak, gyorsan terjednek, és kiszoríthatják az őshonos élővilágot. Őket hívjuk inváziós növényeknek. Vagy kevésbé elegánsan: botanikai betolakodóknak, akik nem kérdeznek, csak megjelennek, majd berendezik a nappalit. Mi az az inváziós növény? Nem minden idegenhonos növény inváziós. Sok dísznövény, haszonnövény vagy kertben tartott faj nem okoz különösebb gondot a természetben. Az inváziós fajok viszont képesek kiszabadulni, gyorsan terjedni, nagy állományokat létrehozni, és ezzel átalakítani az élőhelyeket. A probléma nem az, hogy „külföldi” növényekről van szó. A természet nem útlevél alapján működik. A gond az, ha egy faj új környezetében kevés természetes ellenséggel találkozik, gyorsan szaporodik, és olyan versenyelőnyhöz jut, amellyel kiszorítja a helyi fajokat. Egy inváziós növény árnyékolhat, sűrű állományt alkothat, megváltoztathatja a talaj tápanyagviszonyait, vízháztartását, tűzveszélyét, vagy egyszerűen elfoglalhatja a helyet az őshonos növények elől. Ha pedig a növényzet változik, változik vele a rovarvilág, a madarak, a talajélet és az egész élőhely. Sok növény terjedését korábban a hideg telek, fagyok vagy csapadékviszonyok korlátozták. Ha azonban a telek enyhébbek, a vegetációs időszak hosszabb, a nyarak forróbbak, akkor egyes fajok új régiókban is megtelepedhetnek. Az utak menti sávok, vasúti töltések, építkezések, parlagterületek, csatornapartok és városi rozsdaövezetek gyakran terjedési folyosóként működnek. A növények magjai járművekkel, talajmozgatással, vízzel vagy széllel jutnak tovább. A klímaváltozás pedig néhol elhárítja azokat a környezeti akadályokat, amelyek korábban megállították őket. Magyarországon is több inváziós növényfaj okoz gondot. A bálványfa például rendkívül életképes, gyorsan sarjad, városi repedésekben, üres telkeken, utak mellett is megjelenik. Ha kivágják, gyakran még lelkesebben hajt újra, mintha személyes sértésnek venné a beavatkozást. A japánkeserűfű különösen rettegett faj sok országban, mert rendkívül erős rizómáival nehéz visszaszorítani. A parlagfű pedig nemcsak inváziós gyom, hanem közegészségügyi probléma is, hiszen pollenje rengeteg embernek okoz allergiás tüneteket. Miért baj, ha egy növény „csak nő”? A növények terjedése elsőre ártalmatlannak tűnhet. Zöld, virágzik, fotoszintetizál, mi baj lehet? Csakhogy az élőhelyek nem pusztán zöld felületek. Egy természetes gyepben sokféle növény él együtt, ezekhez sokféle rovar, beporzó, talajlakó és madár kötődik. Ha egy inváziós faj monokultúraszerű állományt alkot, a sokféleség csökken. Ez olyan, mintha egy változatos svédasztalt lecserélnénk egyetlen hatalmas tál főtt rizsre. Lehet, hogy van étel, de sokaknak hiányozni fog, amire szükségük lenne. Az őshonos rovarok gyakran meghatározott növényekhez kötődnek. Ha ezek eltűnnek, a rovarok is visszaszorulhatnak. Ha kevesebb a rovar, kevesebb táplálék jut madaraknak. A változás tehát láncreakciót indíthat.

forrás: termeszeti.hu