Hekk

Nem múlik el nélküle strandszezon, de tudjuk, mi ez?

Puha kenyérrel, kovászos uborkával a legcsábítóbb nyári étkek egyike a hekk. Habár az élő hal ragadozó voltából adódóan nem túl csábító megjelenésű, a ropogósra sült változata már annál kecsegtetőbb. Azt tudjuk, hogy biztosan nem a Balatonból fogják a finom halat, de akkor honnan kerül a tányérunkra, és mit is érdemes tudni a hekk készítéséről? A közkedvelt hal két változatával találkozhatsz, ha hekket vásárolsz: az argentin hekkel és az európai hekkel. Mindkét faj gyakori halászati zsákmány, tengeri csuka vagy szürke tőkehal néven is emlegetik. A tengeri ragadozó hal a nyílt vizekben él, itt is ejti el zsákmányát, ami igen sokféle lehet. A heringtől kezdve a rajhalakon át életkorának függvényében sokféle tengeri élőlénnyel táplálkozik. Mindkét faj éjszaka aktív, azonban méreteikben van eltérés. Argentin vagy európai hekk? Az argentin hekk az Atlanti-óceán délnyugati részén, Argentína és Uruguay partjainál él, Argentína egyik fő halászati exportcikke. Hossza maximum 1 méter, de inkább 0,5 méteres, súlya 5 kg körüli. Étlapján rákfélék, tintahalak és kisebb halak szerepelnek. Ezzel szemben az európai hekk akár 2 méteresre is megnőhet, és 10–16 kg-os is lehet. Az Atlanti-óceán keleti részén él, Norvégiától és Izlandtól délre Mauritániáig és a Földközi-tengerig sok helyen előfordul. Fontos faj az európai halászatban, épp ezért sajnos erősen kizsákmányolják, egyes populációkat pedig nem fenntartható módon halásznak. Ez a fő oka annak, hogy elsősorban az argentin fajt kaphatod meg, ha hekkre támad gusztusod. Ívási ideje meglehetősen hosszú, több hónapos ciklusokban zajlik, a nőstény ugyanis többször is lerakja ikráit. A fiatal halak hároméves korukig a tengerfenéken boldogulnak. A hímek ekkor érik el az ivarérett kort, a nőstények jóval később, 7–8 éves korukban. Akár a 20 éves kort is megérhetik, hacsak nem kerülnek egy halászhajó hálójába. Életük első szakaszában a mélyebb vizeket kedvelik, de ahogy idősödnek, és ezzel együtt nő a vadászkedvük, a sekélyebb vizek felé veszik az irányt. Nem kifejezetten válogatósak, azt a halat fogyasztják, amelyikből legtöbbet találnak, de nagy kedvencük a hering, amellyel együtt gyakran a halászok hálójába akadnak. Habár a hekk nem védett, a túlhalászásra érzékeny, mivel a nőstények lassan válnak ivaréretté, ez pedig megrendítheti a populációt. Ez történt legalábbis a 90-es években, amikor az évtizedes túlhalászás drámaian csökkentette a populációt. Miért történt ez? A part menti közösségek megélhetése sok esetben a hekk halászatától függ, azonban a helyreállítás miatt ezt vissza kellett fogni. Szerencsére a 2000-es évek elején bekövetkezett szigorú szabályozásnak köszönhetően helyreállt a hekk élete az európai vizekben. Sokáig keringett az információ, miszerint a balatoni büfékben kapható hekket frissen fogják a Balatonból. Életmódjának ismeretében könnyen rájöhetünk, hogy ez természetesen fals információ. A hekk ennek ellenére rendkívül népszerű hal, a magyarok halfogyasztásának nagy részét ez a faj teszi ki. De vajon tényleg fenntarthatóbb messziről fagyasztva szállítani a hekket, mintha magyar halat ennénk? Szálkátlan, enyhén halízű húsa kétségtelenül közkedvelt, és mivel igen jól süthető, keveset veszít a súlyából, rendkívül gazdaságos árulni és fogyasztani egyaránt. Az 1970-es években bekövetkezett balatoni keszeghiány hívta életre (és az országba) a hekket, amikor is jobban megérte a külföldről behozott ragadozó tőkehalat árulni, mint a méregdrága keszeget. A leginkább elterjedt fajta az argentin hekk (Merluccius hubbsi), mely érthető módon képtelen lenne Argentínától a Balatonig úszni, és mivel a Balaton legkevésbé sem mondható sós víznek, a hekk inkább köszöni, de a tengert választja. Helyette fagyasztva, fej nélkül érkezik az országba. Ha a fentebb említett méretarányokba belegondolunk, miközben a balatoni sütödékben kapható halat lemérjük, hamar megállapíthatjuk, hogy a fiatal halak csoportjából falatozunk, amikor a hekket választjuk. Népszerűségére nem csak gazdaságossága ad okot: a ponty zsírosabb, a keszeg rendkívül szálkás (bár épp annyira finom is), a süllő pedig sok esetben drága a magyar pénztárcának, így marad a hekk. Érdekes tény, hogy éppen az argentin hekkre esett a választás. De végülis ár-érték arányban jobban megéri ennyit utaztatni a fagyasztott hekktörzset, mint az európai hekkre voksolni. A kifogás után hamar lefejezik és kibelezik a halakat, így 5–6 hét után már a magyar hűtőraktárakban várhatják a sorsukat. Az európai hekk helyett tehát – a túlhalászás miatt – az argentin hekk kerül a tányérra, amelyből akár több száz tonnát is megsütnek egy nyári szezonban. A magyarok halfogyasztása 2021-ben például összesen bő 6 kiló volt, de jól mutatja, hogy ez milyen elenyésző, ha a spanyolokat nézzük: ők csupán hekkből esznek ennyit egy évben. A hekket tehát mindenhol szeretik, de az EU különösen nagy hekkfogyasztó, legjobban Spanyolországban és Portugáliában rajonganak a tengeri csukáért.

forrás: greendex.hu