Kétarcú Hold

Ezért néz ki annyira másképp a Hold túlsó oldala, mint a közeli

Miért néz ki ennyire másképp a Hold túlsó oldala, mint a Föld felé néző? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat, és még ma sincs rá egyetlen, mindenki által elfogadott válasz. Az új kutatások azonban egyre több részletet tárnak fel a Hold különös „kettős arcáról”. Amikor a NASA Artemis II küldetésének egyik űrhajósa, Jeremy Hansen erről beszélt, egy régóta ismert, mégis máig vitatott jelenségre hívta fel a figyelmet. Már a 17. századi csillagászok is észrevették a Hold felszínén a sötétebb foltokat, amelyeket „tengereknek” neveztek el. Ma már tudjuk, hogy ezek valójában hatalmas, bazaltos síkságok, amelyeket ősi vulkáni tevékenység hozott létre. A különbség azonban látványos: míg a Föld felé néző oldalon ezek a „tengerek” a felszín több mint 30 százalékát borítják, addig a túlsó oldalon alig 1 százalékot tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy a Hold két féltekéje nemcsak a kinézetében, hanem a geológiai felépítésében is jelentősen eltér egymástól – olvasható az IFL Science összefoglalójában. Hansen szerint ebben szerepet játszhatott a Föld gravitációja, amely hosszú időn át befolyásolta a Hold belső folyamatait. Ugyanakkor a tudományos közösség nem egységes ebben a kérdésben. A legújabb kutatások inkább arra utalnak, hogy a különbségek mélyen a Hold belsejében gyökereznek. Egy amerikai vizsgálat például kimutatta, hogy a Föld felé néző oldal köpenye melegebb és „lágyabb”, mint a túlsó oldalé. Ez akár 100–200 Celsius-fokos különbséget is jelenthet, ami jelentősen befolyásolhatta a vulkáni aktivitást. Az is kiderült, hogy ezen az oldalon több hőtermelő elem – például tórium és titán – található, amelyek hozzájárulhattak a hosszabb ideig tartó geológiai aktivitáshoz. Ez megmagyarázhatja, miért alakulhattak ki a hatalmas bazaltos síkságok a közeli oldalon, míg a túlsó oldalon ezek szinte teljesen hiányoznak. Ráadásul egyes kutatók szerint még ma is lehetnek olvadt kőzetek a felszín alatt, ami arra utal, hogy a Hold belseje nem teljesen „halott”. Más elméletek viszont egészen más irányba mutatnak. Egyes tudósok szerint a különbséget egy hatalmas becsapódás okozhatta, amely létrehozta a Déli-sarki Aitken-medencét, a Naprendszer egyik legnagyobb kráterét. Ez az esemény átrendezhette a Hold belső szerkezetét, és hosszú távon befolyásolhatta a felszín fejlődését. Felmerült az is, hogy a Hold valójában két kisebb égitest összeolvadásával jött létre, ami eleve aszimmetrikus felépítést eredményezett. Más elképzelések szerint egyszerűen az eltérő becsapódási múlt – vagyis hogy melyik oldalt mennyi aszteroida érte – formálta különbözővé a felszínt. A jelenlegi tudásunk alapján valószínű, hogy nincs egyetlen magyarázat: a Hold két arcának különbsége több tényező együttes hatásának eredménye. Bár az új kutatások egyre közelebb visznek a megoldáshoz, a kérdés továbbra is nyitott marad a tudomány számára.

forrás: blikk.hu