Szívverés

Megvisel minket a Föld szívverése?

Az emberi agy saját elektromos hullámokat kelt, amelyek a tevékenységünktől függően változnak. Mivel a Schumann-rezonanciahullámok – a Föld felszíne és az ionoszféra közötti térben keletkező, villámok által gerjesztett, alacsony frekvenciájú elektromágneses háttérzaj frekvenciái – megegyeznek az agy mintázataival, a nagyobb légköri zavarok megbolygathatják pihenésünket és koncentrációnkat. A Föld elektromágneses sugárzási környezetének egyik legérdekesebb aspektusa egy gyenge elektromágneses tér, amelyet Schumann-rezonanciákként ismerünk. Ezek az állóhullámok a Föld felszíne és a Föld ionoszférájának alsó része közötti gömb alakú „üregben” helyezkednek el, villámcsapások hozzák őket létre, és tartják fenn. Frekvenciaspektrumukat a rendkívül alacsony tartományban a Föld felszíne és az ionoszféra között kialakult „üreg” méretei határozzák meg. A Schumann-rezonanciák amplitúdója és frekvenciája egyaránt napról napra, sőt óránként is változik, elsősorban a napviharoknak a Föld ionoszférájára gyakorolt hatásai, a geomágneses anomáliák miatt. A MeteoAgent űridőjárás-alkalmazás februárban emelkedett Schumann-rezonancia értékeket jelentett, amelyeket magasnak és az emberi szervezetre potenciálisan zavarónak minősített. A fő frekvencia jellemzően másodpercenként körülbelül 7,83 hertzes ciklust pulzál, és számos magasabb frekvenciájú sávot is észlel. Több kutatás szerint ezek a frekvenciák hatnak az alvásunkra és a koncentrációnkra, mert az összpontosítás/ellazulás agyhullámmintáival szinkronban lehetnek, de hogy milyen mértékben befolyásolják az emberi egészséget, még vitatott. A kaotikus események, például a napkitörések, a geomágneses viharok, vagy egyéb űridőjárási jelenségek megzavarhatják a Föld mágneses mezejét, és megváltoztathatják a rezonanciát, ami fülzúgást, izomfeszültséget, fáradtságot és agyködöt is okozhat. Csütörtökön, február 19-én a MeteoAgent arról számolt be, hogy a Föld Schumann-rezonanciája továbbra is magas, mivel egy mérsékelt napkitörés felkavarta a bolygó mágneses mezejét. A tudósok ezeket a zavarokat egy index segítségével követik nyomon, amely azt méri, hogy a bolygó mágneses mezejét mennyire rázza meg az űridőjárás. A skála nullától kilencig terjed, ahol a nulla szélcsendes időjárást jelent, az öt feletti érték pedig geomágneses vihart, amely megzavarhatja a műholdakat, az elektromos hálózatokat és a rádiójeleket. Ez a K-index néven ismert érték február 19-én 3,7-re esett, ami azt jelenti, hogy a Föld elektromágneses aktivitása magasabb a szokásosnál, de nem olyan intenzív, mint a korábbi, ebben a hónapban jelentkező csúcsok. Februárban már négy olyan nap volt, amikor a K-index 5,0 fölé emelkedett. Amikor pihenünk vagy alszunk, az agy lassú „théta” agyhullámokat termel, másodpercenként négy–nyolc ciklust, ami hasonló a Schumann-rezonancia fő frekvenciájához. Ezek az átfedések, a Föld elektromágneses aktivitása befolyásolhatja a hangulatot vagy az alvást, szorongást is okozhat, illetve koncentrációs nehézségeket, fülzúgást. Mert ha aludni próbálunk, az agy théta hullámai négy és nyolc Hz között mozognak, pontosan összhangban a Föld természetes zümmögő rezgésével. De a nyugodt szívverést más is megzavarhatja, időjárás, a Napból kilőtt és a Földbe csapódó töltött részecskék, napszél, napkitörések. A szélsőséges űridőjárás az ionoszférát úgy befolyásolja, hogy hirtelen több töltéssel rendelkező részecskét ad hozzá összetételéhez, felborítja annak normál elektromos vezetőképességét, és a Schumann-rezonanciahullámok intenzívebb verődését okozza. Mit mond róla a NASA? A Schumann-rezonanciák magyarázatára tett korai kísérletek a XX. század elejére nyúlnak vissza, a hullámok létezését 1925-ben bizonyította Appleton és Barnett, de a teljes körű leírást csak a névadó Schumann adta meg 1952–1954-ben. A NASA mérései szerint a Föld felszíne és a Föld ionoszférája közötti gömb alakú üregben lévő hullámok frekvenciái 7,83, 14,3, 20,8, 27,3 és 33,8 Hz. Ők is számos tanulmányt publikáltak már a geomágneses aktivitás változásai/zavarai (pl. napvihar) és az ember fiziológiai, pszichológiai és viselkedési módosulásainak kapcsolatáról. Egy újabb kísérletben 10 önkéntesnél mérték a mindennapokban a pulzusszám-variabilitást (HRV), és szignifikáns korrelációt találtak a csoport HRV-je és a napszél sebessége, a napsugárzás fluxusa, a kozmikus sugárzás száma, a Schumann-rezonancia teljesítménye és a mágneses tér intenzitásváltozásai között. Egy követéses vizsgálatban 5 hétig mérték a HRV-t önkénteseknél, ezzel párhuzamosan környezeti adatokat gyűjtöttek. A kozmikus sugárzás és a napsugárzás fluxusának, valamint a Schumann-rezonancia teljesítményének változásai összefüggésben álltak a megnövekedett HRV-vel és a paraszimpatikus aktivitással. Egy spanyol analízisben szív- és érrendszeri betegségeket vizsgáltak, és azt találták, hogy az 1. és 3. Schumann-rezonancia frekvenciája valóban megviseli a szervezetet. Egy korábbi tanulmány megállapítása, hogy a megfigyelt geomágneses aktivitás korrelált a szívroham előfordulási arányával 14 nagy szentpétervári kórházban az 1989–1990 közötti időszakban. De nem csak mi, az emlősállatok is érzékenyek a hullámok változásaira. Több tanulmány kimutatta, hogy egerek, patkányok, nyulak is megérzik az elektromágneses sugárzás változásait. A gyengén energikus jelenségekre adott fiziológiai válaszokkal kapcsolatos megfigyelések érdekesek, de még inkább azzá válnak a NASA kutatásaiban. Bár a Nemzetközi Űrállomás pályája elég alacsonyan van ahhoz, hogy befolyásolja a Schumann-rezonancia, a Hold messze kívül esik hatókörén. Az Apollo-korszak űrhajósai minden bizonnyal tapasztalták hiányát a Hold-küldetések alatt, de a missziók rövid időtartama és más tényezők következtében a hatásokat nehéz lett volna észrevenni. Most, mivel megint küszöbön a Hold-küldetés, felmerül a kérdés, mi történik az emberi fiziológiával a Schumann-rezonanciákon túl. Földi körülmények között ezt nehéz kideríteni, az elektromágneses mezők kivételesen szigorú árnyékolására van szükség. Az elmúlt 40 évben jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy „mágnesesen árnyékolt” szobákat hozzanak létre, főleg Japánban és Németországban, hogy mind biológiai, mind fizikai eredményekre jussanak. A berlini szoba magja egy kocka alakú szerkezet, amely 8 héjból áll, és a legmodernebb elektromágneses árnyékolást biztosítja. A külső héj egy varrat nélküli alumíniumréteg, amely örvényárampajzsként működik. Mind a 8 réteget figyelembe véve a mag falai több mint 1 méter vastagok.

forrás: index.hu