Sok hó

Akár 30 centi is hullhat országszerte, de átok vagy áldás a sok hó?

Az utóbbi években elmaradtak a nagy havazások, ami a természet számára és a klímaváltozás szempontjából sem kecsegtető. Mire számíthatunk ezen a télen csapadék szempontjából, és miért is kell örülnünk a nagyobb mennyiségű hónak? Az enyhe telek, a hóhiány sokak számára akár üdvözítő is lehet; a közlekedés szempontjából legalábbis egészen biztosan, főleg azoknak, akik például egy hegy lábánál lévő kis faluban laknak. Ám ha a saját, már-már önző igényeinket félretesszük, a havazás és a mínuszok elmaradása cseppet sem pozitív változás. Ezen a héten azonban komolyabb havazás várható, ezért megkérdeztük a met.hu-t, ahol Simon Gergő meteorológus segített eligazodni a hóhelyzetben. Az utóbbi években nem szoktunk hozzá a hóeséshez, a vastag, hosszabb ideig fennmaradó hótakaró hazánkban jó ideje nem jellemző. Ezzel szemben a hét időjárás-előrejelzései egyes területeken akár 30 centis havat is jeleznek. Mivel a havazás várhatóan több hullámban érkezik, és az utóbbi években erre nem volt példa, érthető az izgalom. Hétfő délutánra az ország minden részére megérkezett a hóesés, általában 5–10 cm-es hóréteg valószínű. Ugyanakkor kiemelten délen és az Alföld középső részein akár 10–15 cm is hullhat. Az esemény pikantériája, hogy a hó nem olvad el, hiszen csípős hidegre, néhol szokatlanul nagy mínuszokra számíthatunk, ráadásul kedden és szerdán, különösen az ország délkeleti kétharmadában további 5–15 cm-nyi hóréteg is összejöhet. A hőmérséklet a keleti tájak kivételével végig fagypont alatt alakul, így a hóréteg tartósan meg fog maradni, az utakra fagyhat, ezért nagyon elővigyázatosan kell közlekednünk! A déli országrészben szerda reggelig akár 20 cm friss hó hullhat, így összességében arrafelé vastag, 20–30 cm-es hótakaró is boríthatja a tájat. A várható centiméterekről – amelyekről az előrejelzések folyamatosan változhatnak – a legbiztosabb információkat itt találod! Simon Gergő meteorológus elmondta, hogy a jelenlegi helyzet alakulását egy mediterrán ciklon formálja, amely a legnehezebben előrejelezhető légköri képződmények közé tartozik. Ezek a ciklonok a Földközi-tenger térségében alakulnak ki, ahol meleg, nedves levegő találkozik hidegebb légtömegekkel, és nagyon érzékenyen reagálnak a nagyobb léptékű áramlási viszonyok apró változásaira. Már kis eltérés is a ciklon pályájában vagy mélyülésében jelentősen módosíthatja, hogy mennyi nedvesség jut el a Kárpát-medencébe. A hó mennyisége szempontjából különösen kritikus körülmény, hogy a ciklonhoz kapcsolódó csapadékzóna gyakran éppen fagypont közeli hőmérsékleti tartományban érkezik. Ilyenkor néhány tized fokos különbség a felszín közelében vagy a magasabb légrétegekben eldöntheti, hogy eső, havas eső vagy hó hullik-e (jelen időjárási helyzetben keleten, délkeleten lehet eleinte ónos eső is). Emellett a mediterrán ciklonok csapadéka területileg is erősen tagolt: keskeny, intenzív sávok alakulhatnak ki, ezért akár enyhe pályamódosulás is nagy különbséget eredményezhet a lehulló hó mennyiségében, akár szomszédos térségek között is. Összességében tehát a gyorsan változó pálya, a nedvességben gazdag, de érzékeny szerkezet, valamint a fagypont körüli hőmérséklet együtt teszi a szóban forgó mediterrán ciklont különösen kiszámíthatatlanná a várható hómennyiség tekintetében. Ha a hó szerepét vizsgáljuk, érdemes félretenni a havazás okozta nehézségekkel szembeni ellenérzéseinket, és a klíma, valamint az ökoszisztéma szemszögéből boncolgatni ezt a csapadékformát. A hó szerepe a globális energiaháztartásban jelentős: a hó világos felszíne visszaveri a napfényt, a beeső sugárzás akár 80–90%-át is, így hűti a Földet. A hófelszínnel szemben a sötétebb talaj vagy a növényzet ebből a szempontból jóval kevésbé hatékony. Ez a körülmény fontos a globális energiaháztartásban. Ha a hóborítás csökken (pl. az enyhébb telek miatt), akkor több energiát nyel el a földfelszín, ami tovább erősíti a felmelegedést. A hó természetes víztározóként működik: a télen összegyűlt hó tavasszal és nyár elején fokozatosan olvad el, így biztosítja a folyók és a patakok vízutánpótlását. Ez különösen a hegyvidéki területeken – pl. az Alpokban, a Kárpátokban, a Himalája területén – kritikus az öntözés, az ivóvízellátás és az energiatermelés (vízerőművek) szempontjából. Ha azonban eső esik hó helyett, vagy a hó gyorsan elolvad, rövid távon nagyobb az árvízveszély, kevesebb víz marad a nyárra, ami aszályhoz és vízhiányhoz vezethet. Az állat- és a növényvilág alkalmazkodott a téli fagyhoz és hóhoz (jobban, mint az emberhez). Számukra a hó szigetelőként működik, védi a talajt, a növényeket és a talajlakó élőlényeket a szélsőséges fagyoktól. A hó alatt élő apró emlősök, rovarok vagy mikroorganizmusok számára a hó lényeges mikroélőhelyként működik.

forrás: greendex.hu