Hódokkal a tűzvész ellen

A hódok lettek az aszály és az erdőtüzek elleni harc titkos fegyverei Kanadában

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének legfrissebb prognózisa szerint a Kárpát-medencében is tombolhatnak olyan, időnként Kanada déli régióiban pusztító, percek alatt egész településeket felperzselő erdőtüzek, amelyeknek száz kilométerekre terjedő füstje két éve marsi tájjá változtatta New Yorkot. A Brit Columbiai Vadvédelmi Szövetség (BCWF) két éve indított élőhely-helyreállítási programjának egyik deklarált célja a hőhullámok és a csapadék egyenlőtlen eloszlása miatti szárazság okán a mérsékelt övi vegetációban is egyre gyakoribb erdőtüzek kialakulásának megakadályozása, terjedésének korlátozása. A tűzvédelem ugyan alapküldetése a 10 ezer vizes élőhely címen (10,000 Wetlands Project) meghirdetett rekonstrukciós projektnek, de gyakorlatilag ugyanarra az ökológiai srófra jár, mint a magyarországi Vízválasztó Mozgalom szakmai koncepciójában szorgalmazott, a jászkarajenői és marispusztai civil vízőrzők által kicsiben és helyben megvalósított természetközeli aszályvédelem. A lényeg mindkét esetben a víz tájban tartása. A BCWF szakértői szerint ugyan a gátak és a várak a legismertebb építményeik, a hódok csatornarendszereket is kialakítanak területükön, azért, hogy szállítási útvonalat biztosítsanak a tápláléknak és a természetes forrásból beszerzett építőanyagoknak, ám eközben a csatornarendszer karbantartásával a takarmánynövényeiknek is optimális körülményeket teremtenek. A vizet a lefolyás lassításával a tájban tartó természetes hód-infrastruktúra szavatolja az egész ökoszisztéma egészséges működését, nem mellesleg elejét veszi az időszakos vagy tartós kiszáradásnak is. Brit Columbiában a hódok egyszerre csökkentik a tűz-, árvíz- és aszálykockázatot, tájszinten emelve a természeti és urbanizált környezet éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. A természetvédők szerint annak megértése változtatta meg az általánosan hódellenes közhangulatot, hogy a hódgátakkal megtartott nyílt vízfelületek a távoli talajvízkészleteket is töltik, vagyis az áramlás lassításával a víz képes szétterjedni és beszivárogni a tájba. Ez a nedvességnövekedés enyhíti az aszály hatásait, és elősegíti a növényzet megtelepedését és egészségét a part menti zónában. A gazdag talajvízkészletek a szántóföldek aszálykockázatait is jelentősen redukálják, arról nem is szólva, hogy a vízben bővelkedő vegetáció a legritkább esetben tud annyira kiszáradni, hogy tüzet fogva teljes egészében leégjen. A hódok a leégett ökoszisztémák helyreállításában is hatékonyak. A letarolt, növényborítás nélküli talajokon Brit Columbiában hóolvadáskor gyakoriak a súlyos erózióval járó kiterjedt lefolyások főleg ott, ahol az erdőtüzekben keményre égett talajfelszín miatt nullára csökkent a beszivárgás mértéke. A valódi, illetve a BCWF programjában alkalmazott mesterséges hódgátak képesek megfogni ezeket a lefolyásokat és villámáradásokat, miközben felfogják a hegyoldalakból lemosott üledéket, valamint alaposan megszűrik az olvadékvizet is. A műhódgátakkal állítólag sikerült már előkészíteni a terepet a visszatelepítési programokhoz is, igaz a hódok idővel saját építésűre cserélték az emberi műtárgyakat. A kanadai természetvédők szerint előnyei ellenére a hódokra alapozott, vagy hódalapú helyreállítást (Beaver-based restoration) csak helyspecifikusan szabad alkalmazni, az előzetes részletes hatásvizsgálatot követően. Már csak azért is, mert a gyarmatosítás előtt sem voltak jelen Észak-Amerika minden vízgyűjtőjének minden egyes vízfolyásában. A BCWF arra is felhívja figyelmet, hogy még ha a hódok a legjobb választásnak is tűnnek, olyan vadállatokról van szó, amelyek csak az őket eltartani képes élőhelyen tudnak ökoszisztéma-mérnökként viselkedni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a hódok zavaró tényezők, szakszóval stresszorok szerepét is betöltik, ami elengedhetetlen az ökológiai szabályozó mechanizmus egészséges működéséhez.

forrás: qubit.hu