Egy fiatal lány 72 nap alatt járta be Európa lehosszabb egybefüggő túraútvonalát, a 2550 kilométer hosszú Kékkört. Útját független produkcióban készült dokumentumfilm örökíti meg. A 2550 című film májusban, egy alkalommal lesz látható párhuzamosan az ország különböző pontjain a mozikban. A friss előzetes mellett a rendező is mesélt nekünk a túrafilmről.

Till Anilla élete eddigi legnagyobb kihívásaként megkísérelte egyben végigjárni Európa leghosszabb egybefüggő túraútvonalát, a 2550 km-es Kékkört. Útja során megismerte az országot, ahol él, az embereket, akiket máshogyan nem ismerhetett volna meg és önmagát úgy, ahogy még eddig soha. A 2550 című dokumentumfilm történetet egy lányról, elszántságról, szabadságról, belső utazásról, a természethez fűződő kötelékről és egy olyan teljesítményről, amit sokan még csak elképzelni sem tudunk.

A filmről Mándi Ferenc rendezőt kérdeztük:

A Kéktúráról már készült egy emblematikus dokumentumfilm-sorozat, a Másfélmillió lépés Magyarországon, a tiétek miben egyedi, mit tud hozzáadni a nagy elődhöz?

Az egy valóban emblematikus, mára kultikussá vált sorozat, ami azt hiszem, vitathatatlanul a túrázók, Kéktúrázók alapműve hazánkban, ezért nem venném a bátorságot, hogy annak viszonylatában helyezzem el a saját szerelemprojektünket. De a kérdés elől sem szeretnék kitérni, úgyhogy megpróbálom mégis tárgyilagosan megformálni a különbségeket. Talán a legtapinthatóbb, hogy teljesen más formátumban készült és ez a tartalomra is abszolút kihat. Az egy 14 részes dokumentumsorozat, mely terjedelméből és felépítéséből adódóan aprólékosan, részleteiben, leíró jelleggel tárgyalja a Kéktúra mibenlétét, tájait, embereit. A 2550 egy egyórás dokumentumfilm, aminek soha nem volt célja magát a túrát kilométerről kilométerre bemutatni. Arra ott van a nagy előd és még inkább ott van az, hogy a Kékkört nem képernyőn kell látni, hanem el kell menni és átélni.

Mi Anilla szemüvegén, személyiségén és a 72 napos kalandján keresztül szeretnénk mesélni belső utazásról, arról, hogy egyáltalán miért túrázunk, hogy milyen az ország, ahol élünk, kik élnek itt és hogy miben lesz más egy lány 2550 km megtétele után, mit ad és mit vesz el egy ilyen utazás.

Szóval a kultikus műhöz mi nem hozzáadni szeretnénk, hanem a saját, mai formanyelvünkön megszólalva elmesélni egy inspiráló történetet, bízva benne, hogy ez minél több embert motiválhat megtenni az első lépést abból a másfélmillióból.

Kik a film alkotói, mit lehet tudni róluk?

A 2550 nem csak filmes, hanem szinte minden viszonylatban egy nagyon szűk stábbal készült. Ez egyrészről azért van, mert ez egy nagyon kicsi, lelkesedésből és elhivatottságból készült film, másrészt így tudtuk a leginkább megőrizni a képernyőre kerülő képkockák autentikusságát, őszinteségét. Nyilván más jellegű túrára indul az ember, ha minden lépését egy 20 fős stáb követi. Sok szempontból az a jobb megoldás, más szempontokból ez, és mi emellett döntöttünk.

A stáb jómagam, Mándi Ferenc rendezőből (az operatőri és vágói feladatokat is elláttam), Buczkó Bálint, hangmérnökből és Szabó Jennifer, pszichológus konzulensből áll, de az elő-, és utómunka során Anilla is bőven kivette a részét a film munkálataiból. Feri és Bálint már több kisjátékfilmen dolgoztak együtt korábban, melyekkel hazai és nemzetközi fesztiváldíjakig jutottak, de a dokumentumfilm műfaja mindkettőjüknek új terep volt. Jennifer pedig több nagyon lelkes jelentkezőből lett kiválasztva, mert bemutatkozása alapján úgy éreztük, a témával kapcsolatban ő tudja leginkább bejárni Anillával a kellő lelki utakat az interjú során.