Amilyen kicsik, olyan sok kellemetlenséget tudnak okozni ezek a pár milliméter nagyságú, vérszívó ízeltlábúak. Sajnos a felmelegedésnek hála felkészülhetünk a konstans kullancsinvázióra, idén ráadásul a megszokottnál is korábban számíthatunk a bosszantó élősködőkre. Ennek apropóján összeszedtük, mit érdemes tudni a kullancsokról, és mit használjunk ellenük.

Akár 5 éven át várhatják a prédát

A szabadban bárhol előfordulhatnak, kevés a természetes ellenségük. Tavasztól őszig igazán aktívak, de sajnos télen is találkozhatunk velük. Főleg akkor, ha enyhe az évszak. Kedvelik a magasabb páratartalmú helyeket, így tehát leggyakrabban az avarban és a sűrű aljnövényzetben élnek. A tévhittel ellentétben nem a fák tetejéről támadnak, hanem sokkal inkább alulról.

Piciny petékkel szaporodnak, a nőstény egyszerre akár több ezret is lerakhat belőlük. Kikelés után először lárva lesz belőlük, majd nimfa, végül kifejlett példány. A fejlődéshez vérre van szükségük, akár több évig is képesek várni egy gazdatestre, amelyből vért szívhatnak.

Haller-szervükkel egyszerre érzékelik a körülöttük lévő levegő áramlását, páratartalmát és szén-dioxid-szintjét, így mindig új célpontot tudnak találni táplálkozásukhoz. Másik fontos szervük a nyálmirigyük. A kullancs nyálzása ugyanis tompítja a gazdatest válaszreakcióját, így tovább tudnak észrevétlenül táplálkozni. Szintén a nyál felelős azért, hogy a kullancs által terjesztett kórokozók bejutnak a gazdatestbe.