GM49 koncert volt meghirdetve a Zene Házába, ám az eredeti felállásból csupán Galla Miklós volt jelent. Mindazonáltal az összeállított zenekar nem kisebb nevekből állt, mint Kóródi Tamás (szólógitár), Paczári Viktor (basszusgitár), Tempfli Erik (billentyű), Laskay Péter (dob) és Nádor Dávid (vokál). A zenekar mindvégig profin játszott, ami egy kicsit javított az összképen...

Na de kezdjük az elején.

A koncert előtt egy rövid színpadi beszélgetést hallhattunk Galla Miklóssal. Karrierje és az aktuális koncert ismertetése mellett pályatársai és barátai tollából is hallhattunk szemelvényeket róla. Elhangzottak többek között többek Koltai Róbert és Nagy Natália sazvai is, akik amúgy jelen is voltak a nézőtéren. Szó esett Galla új regényéről, amely az Átragadt szerelem címet viseli, és a szerző állítása szerint „ölég nagy intelligencia” van benne, és értelmezhető úgy is, hogy saját élete hibáit írta bele a regénybe. Pontosabban azt, hogy hogyan kellett volna történnie bizonyos dolgoknak. A regény a rukkola.hu oldalról rendelhető meg. (Úgy is mondhatjuk hogy Galla Miklós előrukkola regénnyel... Na, vajon ki mondta?)

Elkezdődött a koncert a Pók van a kádban című dallal, Galla pedig a régi felvételekről is ismert sárga esőkabátban jelent meg a színpadon. Ez természetesen rögtön az első dal után lekerült. Ezután felcsendültek olyan régi és kevésbé régi Galla-dalok, mint a Gyomrom, a Szoba-dal, a Krumpli-dal, valamint az ikonikus GM49 slágerek: Mentők, Kötöde, Brékó Brékó, Bélát itt ne keressék!

Feldolgozások is bekerültek a műsorba. Elhangzott többek között A város fölött című Szörényi-Bródy dal, valamint a P. Mobil Nem változol semmit című dala, amelyet egy igencsak hosszú, már-már fura Bencsik Samu megemlékezés követett. Galla valóban elérzékenyült közben, és kellett egy nagy levegő a koncert folytatásához.

Reménykedtünk, hogy megússzuk a hónaljszőrt és a hiányos öltözetet, de sajnos a trikó is hamar lekerült, és elővillant a fehér alsónadrág is. A hangszeres szólók alatt a művész szinte átszellemülten tárta elénk testének imádott részleteit. Galla hangja kissé már megkopott, a legtöbb dal szövegét pedig olvasta, de a zenekar vérprofi játéka ezt egy kicsit kiegyensúlyozta. Sajnos Galla a nézők közé is lement, ami csak amiatt volt baj, mert a mikrofonja gerjedt (ellentétben a nézőtéren ülő hölgyekkel).

Vizualis élményekben is volt részünk: a kivetítőn láthattunk videoklippeket, Galla festményeit és néhány dalhoz animációt, amiket néha még maga Galla is nézett éneklés közben.

A GM49 koncert tehát rendkívül ambivalens érzéseket váltott ki.

Ahogy körülnéztem, valószínűleg nem csak én éreztem így. A dalokat azonban jó volt élő zenekar kíséretében hallani, Galla pedig még a fent írtak ellenére is összeszedettebbnek tűnt, mint az utóbbi időkben.

Így hát, ha a GM49 nem is, de Galla Miklós összeállt erre a koncertre.