Az Izlandon kitört tűzhányó okozta problémák ismét az érdeklődés középpontjába állították az egyik legösszetettebb és esetenként súlyos következményekkel járó természeti jelenséget, a vulkanizmust. A vulkánkitörések Magyarországról nézve távoli és hátborzongatóan egzotikus eseménynek tűnnek az átlagember számára, hiszen hazánk területén, illetve közvetlen földrajzi környezetében jelenleg nincsenek aktív tűzhányók. Nem mindig volt ez így azonban, hiszen a földtörténeti időskála szerinti közelmúltban, a miocén időszaki (12-18 millió évvel ezelőtti) úgynevezett andezit- és riolit-vulkanizmus idején a Kárpát-Pannon térség volt az akkori világ egyik legaktívabb vulkanikus területe. De még az emberi léptékkel felfogható közelségű múltban is, nagyjából harmincezer éve heves vulkánkitörés rázta meg a mai Székelyföldet. A legfrissebb kutatások szerint az erdélyi Tusnádfürdő szomszédságában magasba emelkedő Csomád ma sem tekinthető teljesen kihunyt tűzhányónak, mert a hegy mélyén húzódó kiterjedt magmatározóban forró, 700-750 Celsius fok körüli hőmérsékletű kristálykását mutattak ki a vizsgálatok. Arról, hogy mit is jelent ez valójában, és kell-e az országhatárhoz közeli vulkánkitöréstől tartanunk, Harangi Szabolcs geokémikus-vulkanológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az ELTE Földrajz és Földtudományi Intézetének igazgatója nyilatkozott az Origónak.

Tudomásom szerint az MTA, majd HUN-REN - ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetőjeként a Pannon-medence neogén vulkanizmusa az egyik legfontosabb kutatási területe, és a Csomád vizsgálatával nemzetközileg is jelentős új eredményekre, illetve felismerésekre jutott a kutatócsoportjával. Mitől számít különlegesnek a kárpáti régió egyetlen szunnyadóként ismert vulkánja?

A Csomád bő két évtizede került a szakmai érdeklődésem középpontjába. Még 2002-ben egy pozsonyi tudományos konferencián Szakács Sándor igen nagy visszhangot kiváltó előadást tartott arról, hogy lehetséges-e vulkáni veszély a Kárpát-medencében.

Ekkor került szóba a Csomád is, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Szakács Sándor 2013-ban Ioan Seghedi bukaresti geológussal együtt egy újabb cikket publikált e témában, amiben már arról írtak,

HOGY A KÁRPÁT-PANNON RÉGIÓT ÉRINTŐ POTENCIÁLIS VULKÁNI VESZÉLY JELENTŐSEN ALÁBECSÜLT

és ezzel foglalkozni kell. Példaként a pleisztocén korú Csomádot, valamint a persányi bazaltvulkáni mezőt hozták fel álláspontjuk alátámasztására. Ezek voltak azok a legfontosabb szakmai impressziók, amelyek arra indítottak, hogy a kollégáimmal együtt elkezdjük behatóbban tanulmányozni ezt a kérdést, illetve magát a Csomádot.