Reggeltől estig dolgozol, mint egy megszállott, sorban pipálod ki a tennivalókat a listádon – és még mindig bőven akad, amit rég be kellett volna fejezned. Alig vonszolod magad, nálad csak az agyad kimerültebb, éjfélre jár, és reggel korán kell kelned, hogy végére érj a feladatoknak… Miért is ne néznél akkor még néhány részt a kedvenc sorozatodból? Esetleg mit szólnál egy kis takarításhoz, vagy egy TikTok-maratonhoz? Esetleg eltölthetnél néhány órát egy webshop kínálatának nézegetésével – hogy aztán ne vegyél semmit! Elvégre egész álló nap semmi időd nem volt arra, hogy magaddal foglalkozz, ideje, hogy visszafoglald a saját életed, nem? Ha ismerősek a fentiek, akkor tudd: eseted nem egyedi. Az alváshalogatás nagyon is létező jelenség. És sokan bosszúból csinálják. Csepelyi Adrienn írása.

Ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, aludj. Egyszerű, nem? Persze. Papíron mi sem egyértelműbb, mint az, hogy az egész napos hajtás után az ember alig várja a percet, amikor végre eldőlhet, és alhat. 

A gond csak az, hogy az ominózus egész napos hajtás után joggal tesszük fel a kérdést: oké, elvégeztem a feladataimat, enni se volt időm rendesen, nemhogy bármi olyat csinálni, ami jólesne, és ha most lefekszem, reggel kelés után kezdődik ugyanez elölről – hol az életem? Hol az én időm?

Ez az utóbbi hónapokban többször is felvetődött bennem: könyvleadás, cikkleadás, határidők, váratlan események… Kötelesség kötelesség hátán. Idejét sem tudom, mikor pihentem úgy akár csak két napot egyhuzamban, hogy ne kellett volna valamit dolgoznom. Csak pár e-mail, egy rövid szöveg, egy kis ez, egy kis az – ha az ember engedékeny, úgy betáblázzák a mindennapjait, hogy tényleg csak a végkimerülés határán ocsúdik: hohó, és velem mi lesz?

Olykor a legpitibb dolog miatt szokott elviselhetetlenül megrohanni ez az érzés a legnagyobb darálóban: például, mert napok óta nem tudok manikűrözni, pedig láthatóan nagyon kellene. Vagy: valaki posztol arról, hogy tetszik neki a legújabb sorozatepizód – én meg még a kettővel azelőttit se láttam.

Esetleg: süt a nap, én meg harmadik napja rohadok a szobában, és egyszerűen nem tudok elszakadni egy sétára, mert a leadás az szent. És ennek a szentségnek az oltárán én a saját időmet áldozom fel.

Amiben nézhetnék filmet, olvashatnék, beszélgethetnék a barátaimmal – egyszerűen csak jól érezhetném magam. 

Ezzel nyilván mindenki így van, aki dolgozik – azonban halmozottan nehéz időszak alatt, például egy-egy projekt stresszel teli hajrájában, egy fontos határidő előtt ezek az érzések felerősödnek. Azoknál, akik eleve ilyen típusú munkát végeznek, illetve tartósan túl sokat dolgoznak, rendszeressé is válhat az az érzés, hogy elmegy mellettük az életük.

Ez a düh pedig bosszúért kiált: megszületik bennünk az érzés, hogy vissza kell szereznünk a saját időnk fölötti irányítást! Jó-jó, de mikor, ha reggeltől estig dolgozunk? Hát éjszaka! 

Hát, nem ez a legbölcsebb döntésünk.

Alvás helyett „énidő”

Első olvasatra ez bizonyosan teljesen logikátlannak tűnhet azok számára, akik nem élték még át ezt: hiszen a hullafáradt ember semmi másra nem vágyik, mint alvásra, nem?

Igen és nem.

Az ugyanis, ha a lélekölő munka után végre sorozatot nézhetünk, nagytakarítást tarthatunk a konyhában, pörgethetjük céltalanul a TikTokot, azt az érzést kelti bennünk, hogy nálunk a kontroll. Ez azonban csak illúzió – és hosszú távon az alvásmegvonás csak halmozza a gondokat, akár súlyos egészségi problémákhoz vezetve.

A jelenségre létezik szakkifejezés is (amely elsőként egyébként kínai nyelven kapott nevet): revenge bedtime procrastination, azaz bosszúból elkövetett alváshalogatás. Amilyen viccesen hangzik, annyira komoly ez, és a Covid óta ugrásszerűen megnőtt a gyakorisága, ugyanis sokak esetében szétesett a bejárás, munkaidő stb. keretezte napi rutin, és olyanok is home office-ba kényszerültek, akik számára ez nem feltétlenül ideális, mert például nem tanulták meg, miként tudnak hatékonyan dolgozni önmaguk felügyelete mellett (vagy, ne legyünk álságosak: három gyerek meg egy hisztis férj lóg a nyakukon, a szomszéd meg kétszer csengetett már be valami ökörség miatt).

De mi is az a bosszúból elkövetett halogatás?

A neurológusok az alábbi szempontok szerint határozzák meg a jelenséget: