Zavarhatom?

Muszáj?

Nem, de én rámenős vagyok.

Azt szeretem. Bár nem a legjobbkor, éppen horgászom. Még elriasztja a halakat.

Telefonon?

A mai világban az informatika mindenhol jelen van. A víz alatt is. Mire kíváncsi?

Életútra.

Nincs abban semmi különös. Jászjákóhalmán nőttem fel. Élt még a faluban egy volt debreceni focista. Rostás Sanyi. Nagy spíler volt.

Úgy tudom, hetedikes volt, amikor egy úttörő olimpián figyeltek fel Önre Szolnokon.

Így van. Lecsaptak rám. 16 évesen már náluk kergettem a bőrt az NB II-ben. 1979-82-ig minden korosztályos válogatottban bemutatkozhattam. Még az olimpiai keretbe is meghívtak. Ha jól emlékszem edző meccsen pályára is léptem, de Kovács Ferenc akkori szövetségi kapitány azt mondta túl fiatal vagyok.

19 évesen került a Lokiba.

1982-ben. Sok csapat hívott, de végül itt kötöttem ki. Nagyon jó társaságban játszhattam. Kerekes Gyuri, Szigeti, meg a többiek, imádtak bennünket a szurkolók.

Valahol azt olvastam, azért ment el a városból, mert összekülönbözött akkori edzőjével.

Nem szeretnék erről beszélni. Régen volt, minek bolygatni. Hívott a Vidi, oda igazoltam. ’86. és ’88. között fociztam Fehérváron.

Ahol 26 évesen abbahagyta. Bánja?

Hirtelen döntöttem. Aztán vagy fél év múlva újra pályán voltam, de már nem a régi magasságokban. Emiatt viszonylag fiatalon lettem edző. Örülök is, hogy gyerekekkel foglalkozhatom ősztől. Tehetséges társaságot hagyományozott rám az elődöm. Meglátjuk.

A mostani DVSC meccseire jár?

Mindegyiken ott vagyok. Jó kis egység alakult ki az utóbbi tíz hónapban. Ha nem szállnak el a srácok, akkor újra a régi Debrecent láthatják majd a szurkolók. De ha nem haragszik leteszem, mert úgy érzem kapás van.

És a vonal megszakadt…

W.Gy.