Ligeti György, a világhírű zeneszerző, akiről pár hete utcát neveztek el, száz éve született. Ennek alkalmából Európa-szerte koncerteket rendeznek a tiszteletére, és bemutatták a Ligeti György: Musica ricercata című filmet, amelyben Radnóti Róza játssza el a 11 tételes művet.

Ligeti zenéjét nem könnyű befogadni és megérteni, elhelyezni a koncerttermekből, más nyilvános terekből és a rádióból jól ismert, fülhöz szoktatott zene mellett. A kortárs zene lehet kihívás, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen zene ne lenne az, ha az ember a mélyére szeretne látni, fel akar benne oldódni, esetleg „el akarja sajátítani”. Vagyis a klasszikus zenét hallgató közönség Ligeti születésnapjának századik évfordulóján komoly feladat előtt áll, de ebből az alkalomból az is kiderülhet, hogy Ligetivel és a kortárs zenével az ünnepeken kívül is érdemes foglalkozni.

Az ötvenes évek

Az 1956-os emigrálása előtti kompozíciók korai időszakának munkái, amelyek erősen kötődtek Bartókhoz. 1950-ben „akusztikus látomása” volt egy újfajta, statikus, dallam, ritmus és harmónia nélküli zenéről, amely lassan mégis változik. Ennek élményét a róla készült 1993-as portréfilmben és a vele készített interjúkban is elmesélte. „Tél volt, fáztam, éhes voltam, és akkor jutott eszembe egy olyan, álló zene, amely már túlmutat Bartókon.” Azt azonban hozzáfűzi, hogy Bartóknál is felfedezhető az akusztikus hangsorú zene.

Az 1961-es Atmosphéres első változatát, amelynek Víziók volt a címe, az 1950-es évek elején komponálta. „Hogyan lehet lejegyezni egy olyan kottát, amely folyamatos zenét jelöl, viszont világosan elrendezettek a szólamai?” ‒ ez a kérdés vezette a komponálás során. (Az Atmosphéres az egyik Ligeti-mű, amely Kubrick vizuális effektekért Oscar-díjat nyerő, 2001: Űrodüsszeia című filmjében felhangzik.) A statikus, mozdulatlan zene leírásához Paul Klee lett a kulcs Ligeti számára. 1956-ban felfedezte Klee fekete-fehér rajzát, amely „tele van mozgó vonalakkal, az egésznek a hatása mégis statikus”. Ligeti egyébként Veress Sándornál tanult zeneszerzést 1948-tól, aki 1951-ben Hommage à Paul Klee címmel írt művet.

„Új vizeken járok”

Ligeti olyan világ megteremtésén dolgozott, amely a semmiből építkezik. Így fogalmazott erről: „Mit tudok kezdeni egyetlen hanggal, a hozzá tartozó oktávval, egy hangközzel, két hangközzel?” Misztikus az a kettősség, ahogy Ligeti a portréfilmben egy Krúdy-novellán keresztül, amelyben „az idő világosan tagolt, mégis statikus dimenzió”, körülírja felfedezésének mozgatórugóját. A művet ötévesen olvasta.

Ligeti György: Musica ricercata (előadja Radnóti Róza)

A Musica ricercata Ligeti zeneinyelv-keresésének fontos eleme. Radnóti Róza zongorista Kerényi Mihály rendezővel és stábjával vette fel a művet, a film premierje májusban volt. Az alkotócsapat, mint a zenész elmondta, számos vetítést tervez, ősszel pedig talán Bécsben is be fogják mutatni. „Egy mély jelentéstartalommal bíró képsor tud olyan kontextust kölcsönözni a zeneműnek, amitől annak a tartalma még zsigeribben hat a befogadóra. Ilyen példa az a film is, aminek köszönhetően megismerkedtem Ligeti zenéjével. Kubrick Tágra zárt szemek című filmje akkora hatással volt rám, hogy azonnal elkezdtem tanulni a filmben is felcsendülő Ligeti-művet, a Musica ricercatát” ‒ mondja a fiatal zenész. A zene vizuális megjelenítése, akárcsak az új nyelv keresése, olyan dimenzió, amely a hangok közti viszonyok ‒ a zene ‒ újabb rétegét világíthatja meg.