„A nők megérdemlik, hogy úgy érezzék, fontos helyük van a világban, és az élet minden területén, a zenei producerek között is.” Dr. Kelley King populáris zeneoktató 35 éves tapasztalattal a háta mögött azt vizsgálta a zenei producerek „fiúklubjában”, mit tehetnek a hölgyek az egyenlőtlenségek leküzdéséért.

A zenei producerek világa mindig is ’fiúklub’ volt. A USC Annenberg Inclusion Institute 2021-es tanulmánya szerint a zenei producerek mindössze 2%-a nő. A zeneiparban – akárcsak az élet szinte minden területén – a nők nehezebben boldogulnak, mint a férfiak. Megkérdeztem öt producernőt, hogy mit tanácsolnak azoknak a lányoknak, akik a zeneiparban szeretnének elhelyezkedni.

„Amikor a nők csak férfi producereket látnak a stúdiókban, az lehet a benyomásuk, hogy ez a pálya csak férfiaknak való” – nyilatkozta Jo Mackenzie autodidakta producer, jelenleg a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanul zenei produkciót.

Az öt interjúból három igazán hasznos tanácsokkal szolgált. Először is, nagyon fontos minél többet tanulni, akár autodidakta módon is, az internet is sokat segíthet. Alex Kline – nashville-i dalszerző és producer, az első nő, aki listavezető country slágert készített a Somebody Like That című dal zenei producereként – például hangtechnikával foglalkozó videókat nézett a YouTube-on. Jillian O'Shea – aki nemrég végzett a Belmont Egyetem hangmérnöki szakán és a Women in Audio diákszervezet elnöke – szintén sokat tanult az ingyenes online tananyagokból, és a különféle webhelyeken található videókból. „Kezdetben sok a kihívás, fejlődni pedig csak úgy tudunk igazán, ha őszinte visszajelzéseket kapunk. Eleinte nem könnyű elfogadni még az építő kritikát sem. Nem szabad a kezdeti nehézségek miatt feladni.” – osztotta meg tapasztalatait O'Shea. Mackenzie pedig arra biztat, hogy a negatív kritikától, elutasítástól való félelmünk ellenére is bátran osszuk meg a projektjeinket.

Az önképzés mellett kulcsfontosságú a zeneiparon belül is (akárcsak a magánéletünkben) kiépíteni egy megbízható kapcsolati hálót. Kline csatlakozott egy női alkotókból álló kis csoporthoz. A csoport tagjai segítették egymás fejlődését. Hetente tartottak összejöveteleket, ahol megoszthatták egymással nehézségeiket, és közösen új zenetechnikai „fogásokat” tanultak. Beverly Keel – az MTSU Media and Entertainment College dékánjaként az első női főiskolai vezető, a nemek közötti egyenlőtlenség ellen küzdő Change the Conversation társalapítója – azt is hangsúlyozta, mennyire fontos megnyílni más nők előtt, mert így megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül. Mackenzie pedig azt javasolta, keressünk magunknak női példaképeket és mentorokat, akik inspirálnak bennünket.

O’Shea és Kline egyaránt hangsúlyozták a zeneipari kapcsolatiháló fontosságát, mert ez sok új lehetőséget nyithat meg előttünk. Keel és Leslie Richter – hangmérnök, több mint 20 éve zenei producer, emellett hangmérnöki technológiát oktat a Belmont Egyetem – ugyancsak azt javasolta, hogy vegyünk részt hálózatépítő rendezvényeken és csatlakozzunk szakmai szervezetekhez. Keel azt tanácsolta, hogy keressünk egy feltörekvő, tehetséges művészt, és dolgozzunk vele. „Olyanokkal dolgozz együtt, akiknek van esélyük az áttörésre.”

Az elmúlt évtizedben számos női audio-szervezet jött létre, amelyek támogatást és lehetőségeket kínálnak. Hagyjuk, hogy a tehetségünk magáért beszéljen. Ne féljünk a kihívásoktól, és tudatosan törekedjünk az álmaink megvalósítására. Ahogy O'Shea találóan összegzi: „A nők megérdemlik, hogy úgy érezzék, fontos helyük van a világban, és az élet minden területén. A zenei producerek között is.”

Dr. Kelley King

(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)