A holland labdarúgás az 1970-es években élte első fénykorát. Az Ajax sorozatban háromszor lett Európa legjobbja, hiszen 1970–71-ben, 1971–72-ben, majd 1972–73-ban is BEK-et nyert, a válogatott pedig 1974-ben Rinus Michelsszel világbajnoki ezüstöt, két évvel később George Knobellel Európa-bajnoki bronzot szerzett. 1978-ban abszolút esélyesnek tartották a vb-aranyra, végül ismét be kellett érnie a második hellyel. Igaz, a korszak legjobbja, Johan Cruyff nélkül. Vb-történelem, 11. rész.

George Knobel a jugoszlávok ellen 3-2-re megnyert Eb-bronzmérkőzéssel búcsúzott a szövetségi kapitányi poszttól, a helyét négy mérkőzés erejéig Jan Zwartkruis vette át, aki három győzelmet és egy döntetlent ért el – utóbbi, az északírek elleni 2-2 volt az egyetlen pontvesztés a világbajnoki selejtezők sorában.

1977. augusztus 31-én már az osztrák Ernst Happel ült a holland kispadon, akivel a vébéig hét meccset vívott meg veretlenül a csapat. Az utolsó világbajnoki selejtezőn, a belgák ellen 1-0-ra megnyert 1977. október 26-i mérkőzésen még ott volt a pályán Johan Cruyff, aki ezzel búcsúzott el a válogatottságtól, mindössze 30 évesen.

Cruyff váratlan visszavonulása

A totális futball uralma legalább annyira kapcsolódott Rinus Michels szövetségi kapitányhoz (aki a 4-2-4-es játékrendszerről a 4-3-3-ra váltva tökéletesítette a szisztémát, illetve a gyors, folyamatos, rövidpasszos játék mellett a letámadást és a lescsapdát), mint Cruyffhoz.

A híres Totaalvoetbal támasza és kreatív karmestere háromszor nyert Aranylabdát (1971, 1973, 1974), a németországi vébén nem csupán az All Star-csapatba került be, de őt választották a legjobb futballistának. Ruud Krol, Rob Rensenbrink, Johan Neeskens és Johnny Rep társaként bámulatba ejtette az ellenfelet, Hollandia hat meccséből ötöt megnyert a müncheni döntőbe vezető úton, csak éppen a fináléban nem sikerült győzni.

A vereség miatti szomorúság azonban nem törte meg a válogatottat, amelynek tagjai joggal gondolták, hogy 1978-ban felérhetnek végre a csúcsra.

A dolgok azonban váratlan fordulatot vettek: Cruyff bejelentette, hogy mindössze 30 évesen visszavonul a nemzetközi futballtól.

Döntése derült égből villámcsapásként hatott, nem csupán a közhangulatra, de Hollandia vb-esélyeire is. A szurkolók követelték, hogy valahogy csábítsák vissza a nemzeti csapatba, és miután észszerű indokot sem közölt, beindultak a találgatások és a pletykák.

A legelterjedtebb pletyka szerint az argentin politika állt a háttérben: 1976-ban a Jorge Rafael Videla vezette katonai junta egy erőszakos puccsal átvette az ország irányítását. Az emberi jogok sorozatos megsértéséről szóló történetek nem maradhattak titokban, a terrorban sok ezer ember eltűnt, a világot pedig felháborította, hogy a történtek ellenére egy ilyen antidemokratikus ország világbajnokságot rendezhet.

Argentína és a FIFA egyik legnagyobb kritikusa éppen Hollandia volt, azonban a visszalépés a heves reakciók ellenére fel sem merült. Sokan azt feltételezték, hogy Cruyff csalódott lehetett a nem túl határozott tiltakozás miatt, ezért döntött a visszavonulás mellett. Elfogadható magyarázatnak tűnt, Cruyff jelleméhez – korábbi politikai megnyilvánulásai alapján – illett a lépés.

Egy másik feltételezés szerint viszont a holland szupersztár jövedelmező támogatási szerződést kötött a Pumával, míg a holland válogatottat a rivális, az Adidas szponzorálta. A pletykák szerint a két sportszergyártó mogul közötti súrlódás miatt hozta meg döntését, de ezt azért kevesen hitték.

Mint ahogy azt is, amit Cruyff egykori barcelonai csapattársa, a klub későbbi edzője Carles Rexach írt 2008-ban megjelent könyvében. Szerinte a holland visszavonulása mögött nem az argentin politika vagy a cipőgyártók álltak, hanem Cruyff felesége és a családja. Állítólag a neje, Danny azt mondta, nem bírja ki, hogy egy hónapig távol legyen tőle, és a holland kapitány úgy döntött, inkább otthon marad.