Amikor Marco Rossi először lépett be a telki edzőközpontba, akkor letört, kétkedő futballisták arcát látta. A mai napig emlékszik a tekintetükre.

Azóta lépésről lépésre állította helyre stábjával az elillant önbizalmat, és alakította ki a csapat identitását. A labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya nyíltan beszélt arról, miért tud csúcsteljesítményt nyújtani a válogatottban a fehérvári különítmény, és miért nem sikerül ugyanez a klubjukban, továbbá azt is elmondta, miért volt fordulópont a walesi vereség. Elárulta a Büntetőnek, miért van elege a honosítani kívánt futballistákkal zajlott játszmákból, és hogy melyik világhírű edzője jelentett számára szakmai inspirációt.

Amikor 2018 nyarán belépett a válogatott öltözőjébe, mi volt az első számú nehézség, amit kezelnie kellett?

Az első kihívás azelőtt akadt az utamba, mielőtt az öltözőbe léptem. Emlékszem a telki központ egyik termében ülő játékosok arcára. Letörtek voltak a néhány héttel korábbi eredmények miatt, igen rossz volt az atmoszféra. Kétkedést éreztem a futballistákban. Azt, hogy nem igazán hisznek magukban, nincs önbizalmuk. Ráadásul azt sem tudták, hogy mire számíthatnak egy olyan edzőtől, aki eddig leginkább Magyarországon és Szlovákiában dolgozott. Aztán lépésről lépésre megváltozott a hangulat és kiépült a bizalom is, ami természetesen kölcsönös.

Felteszem, találkozott a pályája során hasonló kihívással, és képes volt kezelni.

Ezen a szinten még nem dolgoztam korábban, ezért ez egy újfajta kihívás volt.

A kinevezése utáni első interjújában azt mondta, az lesz a legnagyobb feladata, hogy a finnek elleni szeptemberi Nemzetek Ligája-mérkőzésig megtalálják a stábbal a csapat identitását. Mikorra sikerült megtalálni, és hogyan jellemezné ezt az identitást?

Lépésről lépésre haladtunk, felhasználva azt az időszakot is, amikor épp nem együtt készült a csapat. Külön is beszélgettünk a játékosokkal, a mérkőzésektől függetlenül, és nem kizárólag a labdarúgást érintő dolgokról. Ez a mai napig így van. Annak ellenére, hogy a klubedzők folyamatosan panaszkodnak a sűrű versenynaptár miatt, az UEFA rendkívül kevés időt, többnyire nagyjából tíz napot hagy a válogatottak összetartására. Ennyi idő alatt nincs érdemi lehetőség az erőnléti, legfeljebb a taktikai és pszichológiai felkészülésre. Azt hiszem, hogy a mostani identitásunk 2019 novembere után kezdett körvonalazódni, amikor változtattunk a válogatási elveken, s a taktikai elemeket tekintve is. 2020 szeptemberére pedig már látható volt, hogy milyen felfogásban szeretnénk játszani.

Azt mondja, 2019 novemberében jött el a fordulópont. Ekkor kaptunk ki Walesben. A mérkőzés után keményen kritizált, azt mondta „fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányosságok vannak.” Dzsudzsák Balázs és Baráth Botond végleg kikerült a válogatottból, Pátkai Máté kapott még két mérkőzést a kispadon. Milyen hiányosságokat látott?

A stábbal változtatnunk kellett, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a válogatási elvekben a fizikai követelményekre, hogy a játékosaink megfeleljenek a nemzetközi szintnek. Kimagasló technikai képességek híján a Manchester Cityben edződő ellenféllel csak akkor tudod felvenni versenyt, ha a játékosok fizikailag bírják a tempót. Nekünk ilyen játékosokat kellett találnunk. Gyors, komoly állóképességgel és robbanékonysággal bíró labdarúgókat, akik arra is képesek, hogy nap mint nap, a klubjaikban is dolgozzanak a hibáik kiküszöbölésén.

Dzsudzsák Balázs, Baráth Botond és Pátkai Máté azért nem kapott meghívót vagy került be a kezdőbe 2019 novembere után, mert olyan döntéseket hoztak, ami nem szolgálta a válogatott érdekeit.

Máté a másodosztályba igazolt, Balázs később egy ideig klub nélkül maradt. Hozzáteszem, minden tiszteletem a magyar bajnokságé, de onnan valóban csak a legjobbak kerülhetnek be a válogatottba, mert a nemzetközi szint egészen más, jóval magasabb a mérce.

Október elején azt nyilatkozta a molcsapat.hu-nak, hogy nagyon kedveli Ádám Martint, de nem tud kezdőként számolni vele. Taktikai vagy erőnléti oka van a döntésnek?

A Martinnal kapcsolatos kérdések március óta jönnek, amióta bekerült a válogatottba. Hagyjuk a Paksban játszott meccseit, hiszen ott nem nemzetközi szinten kellett bizonyítania, nézzük inkább a nemzetközi mérkőzéseit. Ha egy pillantást vetünk a statisztikáira, akkor azt látjuk, hogy sokkal hatékonyabb volt, amikor csereként szállt be, mint amikor kezdett. Vessünk egy pillantást arra a nagyjából hat mérkőzésre, amit szeptember eleje óta játszott a dél-koreai csapatában. Mikor rúgta a góljai jelentős részét, vagy adta a gólpasszokat? A találkozók vége felé. Lehet, hogy az edzője hallgat rám? Csak viccelek.

Mindennek ellenére Luxemburg ellen valószínűleg kezdeni fog, de ezt még meglátjuk.