EÉ: -Úgy tudom, hogy szombathelyi gyökerekkel rendelkeztek. Visszaásnátok a kezdetekig? Hogyan érintett meg a zene és hogy lett ebből zenélés?

Csaba: - Huh… Én alapjában véve jáki vagyok, a szombathelyi kötődés azt jelenti, hogy mindannyian ott zenéltünk gyakorlatilag először. Általános iskola második-harmadik osztályában egyházi kórusban énekeltem. Szóval a zenéléssel való foglalkozás kezdete nagyjából onnan datálódik. Aztán a lényeg az, hogy szombathelyi volt a Totyával az első zenekarunk, amely már Elefánt néven futott, abban még csak ketten voltunk, plusz más tagok. Aztán az egészből lett Budapesten egy új Elefánt, amiben már a srácokkal vagyunk. Az elmúlt tizenkét évben folyamatosan együtt dolgozunk.

Ede: - Viszont mindenki ismerte a másikat Szombathelyről. Csak akkor még nem zenéltünk együtt, de találkoztunk, tudtunk egymásról. Beszéltünk többször, mindenféle éjszakai szórakozóhelyeken, hogy egyszer majd csináljunk közösen dolgokat és senki nem gondolta, hogy ebből tényleg lesz valami. Nekem például Csabi meg Totya írtak messengeren 2012 januárjában, hogy „Figyi, nem akarsz velünk zenélni?” Mondom, de… Oké, akkor jövő héten koncert. Ez így jött.

EÉ: -A közönség a Kodály Method klipsorozatban fedezhetett fel benneteket 2012-ben. Gondoltátok, hogy olyan sikert arat a Magányos című dal?

Csaba: - Talán fura válasz lesz, de igen, gondoltuk. Az a helyzet, hogy az első Elefánt koncertnek, amikor még csak a Magányos jelent meg, mint Elefánt dal, olyan sikere volt… Szerintem mindannyian meglepődtünk. Ezután döntöttük el, hogy ezt folytatjuk tovább. Legyen még egy koncert és még egy és még egy….(nevetés) Egyszer csak észrevettük, hogy itt ragadtunk tizenkét éve. Szóval bennem volt egy érzés, hogy ez most más, mint amit eddig csináltam,       akkor abszolút úgy éreztem, hogy ebben van valami.

Ede: - Furcsa lenne, ha én azt mondanám, hogy nem… Az egy szar volt. (nevet)

EÉ: - Ezt a kérdést nyugodtan hagyjátok megválaszolatlanul, ha idegesít, de érdekel, miért lettetek épp Elefánt? Miért nem zsiráf, gnú, orrszarvú vagy bármi más?

Csaba: - Az elefánt volt a kedvenc állatom kiskoromban. Meg ez olyan, hogy miért adja valaki azt a nevet a gyerekének, hogy István, meg Laci vagy Csabi? Ki tudja? Valamiért így alakult.

Ede: – Bennünk meg nem volt kérdés, hogy ez legyen a név. Nyilván az már nem is az a pont volt, hogy na, nevezzük másképp a zenekart. Legyen az, legalább valamin nem kell gondolkodni.

EÉ: -A zenéteket nem lehet könnyen beskatulyázni, arra azonban kíváncsi vagyok, kik azok a zenészek, akik hatással voltak vagy vannak rátok?

Csaba: - Rám Ede meg Totya… Szerintem van egy közös pont és az a Portishead. Számomra az ő zenéjük volt meghatározó kiskoromban. Azonkívül rengeteg punkzenét hallgattam, meg magyar underground rapet. Meg persze Kispál és a Borzot. Ezeknek a hatásoknak egy furcsa vegyülete lehet, amit csinálunk.

Ede: - Vannak közös metszetek abszolút. Azt azért mindig elmondjuk, hogy mindannyian mindenféle stílusból jöttünk, én például a reggae szcénából érkeztem anno. Vagy Szabi is sokféle stílusban játszott. Nem ebben volt vagy van a közös metszet, hanem esetleg abban, amiket szerettünk… A Radioheadet is bírtuk…

EÉ: - Csaba, milyen inspirációk alapján születnek a szövegek? Könnyen író típus vagy vagy hetekig, hónapokig farigcsálod a sorokat, míg végül elkészülnek a kész verziók?

Csaba: - Változó. Van olyan szövegem, ami nagyon hamar elkészül és van olyan, amin sokat rágódok. Van, ami ihletett pillanatban születik és azonnal készen van és van olyan, amin kell agyalni, ülni és gondolkodni.

EÉ: -Milyen metódus alapján dolgoztok? Zenére készül a szöveg vagy fordítva, netán egyszerre?

Csaba és Ede: - Is-is.

Ede: - Tényleg. Van, hogy Csabi hoz egy szöveget…

Csaba: - Mondjuk ez régebben volt, most már inkább zenére írok szöveget, de mindkét esetre van példa.

EÉ: - Magyarul éneklő zenekarként, ahol ráadásul fontos a szöveg, nem tűnik úgy, hogy külföld felé kacsintgatnátok. Itthon viszont – és ez nem rosszindulat, csak más zenészek által is megfogalmazott álláspont – nem érzitek úgy, hogy ugyanazokat a köröket kell futnotok újra meg újra?

Csaba: - Hát, azért a zenekar karrierje épülget. Hogy van ez a közhelyes mondás? Nem lépsz kétszer ugyanabba a folyóba. Nincs két ugyanolyan koncert, még ugyanazon a helyszínen sem.

Ede: - Például itt, Debrecenben, ahol egy éve és két éve is ugyanígy szeptemberben játszottunk, mindig meg vagyunk lepődve, hogy többen jönnek, gyorsabban fogynak a jegyek. Nyilván más számokat játszunk, más fajta műsorral készülünk, tehát ahogyan a közönség változik, úgy mi is.

Csaba: - Meg az aktuális hangulatunk is mindig más, eszerint változik a játszott műsor.

Ede: -Azzal kapcsolatban, hogy nem próbálunk a külföld felé terjeszkedni, bennem nincs hiányérzet. Tényleg el lehet mondani, hogy az elmúlt tizenkét évben, hol kisebbet, hol nagyobbat, de tudtunk előrébb lépni. Ennek nyilván van valahol egy vége, de jól érezzük magunkat.

EÉ: - Merre tart az Elefánt? Mivel foglalkoztok mostanában, vannak-e előkészületben új projektek, netán lemez?

Csaba: - Mire ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk egy hatalmas koncerten a Budapest Parkban. Aztán a következő lemezzel foglalkozunk majd megállás nélkül.

Ede: - Ami állítólag jövő tavaszra kijön.

Csaba: - Ezt írjuk most. Már gyűjtjük az ötleteket. Úgy terveztük a koncerteket is az őszi-téli időszakra, hogy jusson időnk a zenélésre, próbákra. Sokszor az a helyzet, hogy annyi koncertünk van, hogy nem tudunk még próbákat is beiktatni. Ehhez sok idő kellene, néha egész hétvégéket kellene a próbateremben tölteni.

EÉ: -Tehát akkor már megvannak az ötletek, szövegek…

Csaba: - Abszolút, sőt, nem tudjuk kiválogatni, hogy a sok anyagból melyik legyen az, amivel tényleg érdemes foglalkozni. Szóval tömören és röviden: lemez készül és tavasszal szeretnénk megjelentetni.

bigtom, fotó: Schuszter Bálint