EÉ.: - István, mesélj kérlek a Pincelíra keletkezéséről, illetve a Zolival/Katedrával való kapcsolatodról!

István:

 

- Az Egri Borozó törzsvendége voltam, már sok éve. Láttam s hallottam sok anekdotát szintén törzsvendég idős színészektől. Kedvencem volt, amikor sikerült Simor Ottó és Kóti Árpád beszélgetéseit, ugratásaikat kifülelni. Amikor sikerült Kovács Istvánnak tulajdonba szerezni a borozót, azonnal elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehetne a kulturális életbe bekapcsolni az akkor még feltáratlan kb. 250 éves Pincét. Aztán több konténernyi szemét kihordását követően létrejött a mai állapot, tartalomként pedig apró koncertek, előadások ötlete. Én az öt évszázados magyar költészetet szerettem volna mindenáron megismertetni, ez régi vágyam volt. Így jött létre a Pincelíra, mely kizárólag a magyar költészet végtelen óceánjából merít néhány cseppet kéthetente az érdeklődő közönségnek. Sok elfeledett, vagy nem is ismert költő és műveik kerülnek elő ilyenkor.

 

 

Ki kell hangsúlyozni, hogy ez nem egy zárt közösség, a pinceajtó mindenki előtt nyitva. Az elmúlt öt évben hetven alkalommal találkozhatott a közönség a magyar líra gyöngyszemeivel. Előadónak pedig barátságból a városunkban élő előadóművészeket, színészeket kértem fel. Volt már nálunk könyvbemutató több alkalommal, kiállítások, verses műsorok, rövid (és a szűk helyen elférő) színdarab is. Jószai Zolival kb. húsz éve ismerjük egymást. Együtt voltunk vándorszínészek a Szentgyörgyi Rozi által vezetett Kuckó Művésztanya Utcaszínházában. Sok kellemes előadás és turné emléke köt össze bennünket. Örök emlék marad a biharkeresztesi nemzetközi színjátékos tábor és a Petőfi-emléktúra éjszaka két kis falu között a felvidéken verseit énekelve.

Útjaink aztán elváltak, Zoli drámapedagógus, tanár lett, megalapította a Katedra Színházi Műhelyt. Ezután már csak egymás produkcióit néztük, ennyi lett a találkozás. Most a Könyv Barátja pályázat kapcsán jutott újra eszembe, még bizonytalan a további kapcsolat alakulása.

 

EÉ.: - Hogy alakult meg a Katedra Színház, kikkel, mit csináltok, mit kell tudni rólatok?

 

Zoli: - A Katedra Színházi műhely 2014-ben alakult az egyetem Arany János téri iskola színjátszó köreként. 2015-ben és 2016-ban a nagy érdeklődés miatt már két csoportot indítottam. 2017-ben a Weöres Sándor országos gyermekszínjátszó versenyen mutattuk meg elsőként szélesebb körben magunkat, itt rögtön Ezüst-minősítést kaptunk. Az után következő években számos különdíjat és Arany-minősítést hozhattunk el. 2018-ban megnyitottuk Batthyány utcai próbatermünket, ahol már városi szinten, alsó tagozattól egészen egyetemistákig dolgozunk a fiatalokkal. Drámapedagógusként én viszem a Katedra szakmai részét, amelynek munkáját egy 15 fős kulturális egyesület segíti. Jelenleg a négy csoportban több, mint hatvan színjátszót foglalkoztatunk.

 

 

EÉ.: - A Pincelíra töretlen lelkesedéssel halad. Mik a további terveid, van-e további terved, ha esetleg kinőné magát, vagy a helyszínét?

 

István: - Mint mondtam a Pincelíra öt éve folyamatosan (leszámítva a kötelező zárvatartást) működik. Az esteken legtöbbször én vagyok az előadó, de mindig bevonok közreműködőt a jelenlévő hallgatóságból is. Nem kívánom más helyszínre elvinni ezt az eseményt, bár volt már vidéki meghívás a bemutatkozásra. A résztvevők száma változó, a pincében kb 20-25en férünk el kényelmesen, de volt már ötven ember és három is. Meggyőződésem, hogy a magyar költészet öt évszázados termése bőven ad még tartalmat jó néhány Pincelíra-alkalomnak. Szeretnék helyet adni mai debreceni költők bemutatkozásának, akár megjelenő kötettel, akár csak felolvasás szintjén.

 

EÉ.: - A középiskolásokkal mennyivel könnyebb-nehezebb dolgozni, mint felnőttekkel? Mik a nehézségek? Mikor és hol láthatunk benneteket legközelebb?

 

Zoli: - Minden korosztálynak megvannak a maga szépségei és nehézségei. Míg az alsósok gyakran elsöprő energiával és lelkesedéssel játszanak, nekik a szakmai dolgokat kell lassan csepegtetni. A felső tagozatban egyre nagyobb teret kap a szakmaiság, a színház, viszont itt a tinédzserkor ambivalens időszakát kell elfogadni. A középiskolások és egyetemisták pedig az igazi "színházcsinálás" lehetőségét kapják, viszont tapasztalatom szerint állandó időhiányban szenvednek.

Idén is négy fő, saját fejlesztésű projektet futtatunk. A felső tagozatosokkal a WSO-n a Nélkületek című darabunkat mutatjuk be Hajdúnánáson április 29-én. A középiskolásokkal egy izgalmas, katonalányokról szóló drámát készítünk.

Az egyetemisták projektje egy interaktív krimi, ezt a kettőt májusban tervezzük bemutatni. Június elején pedig az alsósok vizsgaelőadása lesz látható Debrecenben, A repülő hajó című mesejáték. Ezen kívül az Ifjúsági tagozatosokkal a Dióhéjban (zenés-irodalmi életút) előadásunkat visszük Szegedre és Budapestre, illetve nyár elején Miskolcra is.

 

EÉ.: - Mikor fogalmazódott meg a Petőfi200 program a fejedben, és kiket láthatunk még a sorozat résztvevőjeként?

 

István: - A 2023-as év különösen bővelkedik kerek számú évfordulókban. Most Petőfire tíz alkalommal 20-20 percet, majd ősszel Csokonaira tízszer 25 percet szánunk az egyébként is létrejövő Pincelíra alkalmakon belül. Közreműködőnek amatőr és hivatásos színészeket, előadóművészeket kérek fel, akik a számukra kedves művekből mutatnak nekünk néhányat.

 

Köszönöm szépen a válaszaitokat! Mindkettőtöknek sok sikert kívánok, találkozunk a következő Pincelíra alkalmon!

Akinek felkeltette az érdeklődését az izgalmas helyszín, vagy csak szereti a verseket, azt szeretettel várjuk minden második csütörtökön a Bajcsy-Zsilinszky utca 2. szám alatt, az Egri Borozó pincéjében egy-két pohár borra és jó pár elfeledett költészeti gyöngyszemre.