Sokan és sok helyen sikíthattak 1973-tól Magyarországon is könnyűzenei fesztiválokon.
Voltak, akik az újdonság örömétől, mások az élőben látott bálvány miatt, de akadtak,
akik könnygázt nyelve. Tizenhét fesztivál nyolcvanhat fotóját vonultatja fel a „Minden
az enyém” című, augusztus 20-ig a debreceni, Nagyerdei Víztoronyban látható kiállítás.

A „Minden az enyém” tárlat legrégebbi felvétele 1968-ban az erdélyi Tavirózsa Fesztiválon
készült, ugyanis Beatkorszak projekt által rendezett újabb könnyűzenei fotókiállítás egyik
célja az volt, hogy a rendszerváltás előtti magyar fesztiválokról a lehető legteljesebb
áttekintést adja. A Bajnai Zsolt és Rozsonits Tamás által válogatott nyolcvanhat kép így 1968
és 1987 között tizenhét hazai és határon túli könnyűzenei fesztiválon készült korabeli fotót
mutat be öt tematika köré csoportosítva. Az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál fél évszázados
jubileumára létrejött utazó kiállításon így külön blokkot kapott a közönséget, a helyszíneket, a
fellépőket, a különleges pillanatok – például az 1984-es pusztavacsi Békefesztiválon történt
könnygázos rendőri oszlatás – illetve a korabeli technika képei.

Az NKA Hangfoglaló Program által támogatott kiállítás összeállítása előtt a kurátoroknak
tisztáznunk kellett, hogy mit is tekintenek a rendszerváltás (1989) előtti időszakban
könnyűzenei fesztiválnak, hiszen mai értelemben ilyen rendezvények a technika, a szervezés,
a fellépők és a kommunikáció miatt sem létezhettek bő harminc, vagy akár negyven-ötven
évvel ezelőtt. Végül azoknak az elsősorban szabadtéri, több fellépőt felvonultató, általában
ingyenes rendezvényeknek a képeit keresték, amelyeket olyan helyszíneken rendeztek – vagy
kezdtek el rendezni –, ahol korábban nem voltak könnyűzenei programok, ahol
tulajdonképpen mindent fel kellett építeni.

Persze a kivételek ebbe az esetben is erősítették szabályokat,

így például az 1985. december 26-án és 28-án a Budapest Sportcsarnokban
rendezett magyar Élő segély Afrikáért fesztivál képei is ott vannak a kiállítás anyagában.
A kiállítás anyagának összeállítását leginkább az elkérhető és felhasználható képek
befolyásolták, ami miatt nem került az anyagba például a BNV területén rendezett
Szolidaritási Fesztivál, amiről szinte csak színpadi képeket találni. A legfontosabb forrás a
Fortepan volt, ahol a kiállítás „nyitó” eseményéről, az 1973. június 10-én a miskolci DVTK-
pályán rendezett egésznapos fesztiválról viszonylag sok kép található, köszönhetően a
témában megkerülhetetlen Urbán Tamásnak és a kevésbé ismert, Gyulai Gaál Krisztiánnak.
Komoly segítséget kaptak a szervezők Kőbányai Jánostól, aki sok fesztiválon készített remek
fotókat, és Bálint Csabától, aki a Rockmúzeum archívumát bocsájtotta a rendelkezésükre.

A határon túli könnyűzenei fesztiválok felvillantásában Zilahi Csaba és az Azopan.ro
gyűjteményére támaszkodhattak a válogatás során. És nem lett volna teljes az anyag, az MTI
egykori fotósainak képei nélkül, ahonnan például Benkő Imre zseniális képei származnak.
A „Minden az enyém” című kiállítás Miskolc után érkezett Debrecenbe, a Nagyerdei
Víztorony földszinti termébe, ahol augusztus 20-ig lesz megtekinthető. A szervezők
elmondták, hogy mivel a kiállítás anyaga kétoldalas tablókból áll, minden helyszínen egy
kicsit más összeállítást láthat a közönség,

Debrecenben elsősorban a korabeli közönségre és technikára fókuszál a tárlat.

Aki azonban a teljes anyagot, azaz mind a nyolcvanhat felvételt
szeretné megnézni, megteheti a beatkorszak weboldal Galéria rovatában, ahová egyébként a
kiállított képeken elhelyezett QR-kódok is elvezetnek.